Nem tudjuk, a kedves olvasónak feltűnt-e már, hogy az amerikai hadsereg katonái újabban olyan egyenruhában grasszálnak, amelyen az álcázó mintázatot pixelek adják ki. Az USA egy pár éve állt rá a digitális kamuflázsra: a pixeles egyenruhát először a kanadaiak vezették be (CADPAT), majd az USA tengerészgyalogságánál rendszeresítették (ez a MARPAT, vagyis MARine PATtern) (nyilván egy kanadai inváziótól tartva vették át az innovációt gyorsan), majd pedig jött a hadsereg.

Ez még önmagában nem lenne elég említésre méltó, de itt jön a trükk. A pixeles dizájnokat és magát az álcázószínt számítógéppel állították elő, és utóbbit úgy kutyulták ki, hogy az univerzális legyen. Vagyis az amerikaiak már nem a zöldellő erdőkhöz szabott Rambo-színeket (woodland), vagy a téli fehéret (winter), vagy a sivatagi homokszínű mintázatot (desert) váltogatják, hanem egy egységes, “kosz-színű”, drapp és szürke keverékéből előállított valamit, ami - ha hinni lehet a koncepciónak - mindenhol elég jól rejt, és el is kápráztatja a tekintetet. Ez pedig nem más, mint a postképen is látható Universal Camouflage Pattern (UCP), vagy hangzatosabb nevén ACUPAT (Army Combat Uniform PATtern), amelyet 2003-2004 folyamán kísérleteztek ki. (MARPAT-ból még volt kétféle, erdőbe meg homokozóba.)

Érdekes módon a koszmix-kamuflázsból a számítógép megfontoltan kihagyta a fekete színt. Az ok: a mintavételezés szerint a tiszta fekete ritkán fordul elő a természetben, ráadásul az éjjellátó berendezések képén is nagyon kontrasztos. Ha hihetünk a fentebb hivatkozott wiki-bejegyzésnek, az “univerzális” színkombó valójában egy sivatagi-városi (urban/desert, a felhasznált színek is onnan lehetnek ismerősek) álcaszín, így valójában inkább az a tényező játszhatott közre az elfogadásában, hogy olajat leginkább a homok alatt lehet találni, és rendre lakott területek is vannak a közelben.

Egy erdei bújócskát lehet, hogy elbuknának benne a jenkik, de persze az univerzális terepruhára váltás mögött nem csak hatékonysági, hanem gazdasági/logisztikai tényezők is állnak. Ha még emlékszünk az Irak 2003-as lerohanását felszabadítását bemutató képsorokra, feltűnhetett, hogy a katonák sok zöldes színű kiegészítőt viselnek a sivatagi színű álcaruhán (mint itt balra a képen, az év embereként). E sorok szerzője először arra gyanakodott, hogy minden bizonnyal Mezopotámia sajátos környezeti viszonyai indokolják a mixet, és ez rejti legjobban a Tigris/Eufrátesz partján a susnyásban térdelő mesterlövészt, de nem. A magyarázat egészen prózai: nincs mindenre pénz, ez volt elfekvőben, ezt kellett vinni. (A legújabb irakiháborús sorozat, a Generation Kill is megörökíti, ahogy a tengerészek buzgón felhúzzák a woodland vegyvédelmi öltözetet a desert gyakorlóra…)

A büdzsének tehét jobb, ha minden egyszínű, mert így nem kell több változatban legyártani a hátizsákot, golyóálló mellényt, töltényhevedert, éjjellátó berendezést, ami összességében már kicsit drágább, mint az egyenruha vászna, átfesteni meg nem olyan egyszerű, mint a tankot, teherautót. Némi maradék raktárkészletet is elsütöttek az új dizájnnal, hiszen a katonák a sivatagi álcaruhához rendszersített bézs színű hasítottbőr lábbelit viselik a szürkés gúnyához.

A pixeles módi egyből trendsetter is lett, divatot teremtett - merthogy a magukra valamit is adó fegyveres erőknek is bizony a divat mondja meg, hogy. Menő kamuflázsban keményebben feszít a marine, így már sok országban fontolgatják, hogy legyárttatják a maguk pixelesét, és lecserélik az eddigi álcát - még ha több színkombinációt vezetnek is be.

Eddig is minden nemzetnek megvolt a maga jellegzetes álcamintázata (a németeké például a szép Flecktarn névre hallgat, és, ki hinné, második világháborús hagyományai vannak - hiába, ők utoljára akkor vittek ezekbe a dolgokba jelentősebb innovációt, az angol Disruptive Pattern Material pedig sikeres franchise-termék lett), de a pixeles megoldás, vagyis a mikro-mintázat újfajta kibontakozási terepet adhat az önkifejezésnek: az ilyen mintázatot elsőként bevezető tengerészgalogság például a fegyvernem logóját rejtette el az egyenruha kockái között, a jordániai fegyveres erők pedig az ország térképét.

Egy másik trükk, hogy a (hagyományos) fegyvernemi- és rangjelzések visszaverik az UV-fényt, így a diszkóban is könnyebben meg lehet találni a parancsnokot, no meg a lövészárokban sem kell feltétlenül villanyt gyújtani.

Tegyük hozzá azért csendben: a szorgos inszurgensek rendre nem sokat tökölnek a hasonló profi dizájnnal, és a történelem már megmutatta, hogy mezítláb, fekete pizsamában és a fonott kalapban is el lehet verni a világ legerősebb hadseregét. Mondjuk most éppen a fehér pizsama és a burnusz van soron, de a lényeg ugyanaz…

• Forrás: Baczoni Tamás: The world goes digital - hülye cím, de remek összefoglaló írás a mai egyenruha-módiról
• A Wikipédia feljebb hivatkozott bejegyzései
• Art of War portál
• Rengeteg egyenruhás fotó a US Army V Corps galériájában, az utolsó kép is tőlük van