Miért van a régi könyveknek vaníliaillata?

Aki kinyitott már egy ötvenéves regényt a nagyszülők polcáról, ismeri azt az édeskés, kicsit poros, kicsit mandulás szagot, amit sokan egyszerűen „könyvillatnak" hívnak. Az e-könyv-olvasók korában ez lett a nosztalgia egyik kedvenc érve. A kérdés az, hogy ez puszta képzelet, vagy tényleg van mögötte kémia.

Van. És meglepően konkrét.

Mi bomlik a papírban?

A papír nagy része cellulóz, a növényi sejtfal hosszú cukorlánca. A 19. század közepéig a papírt főleg rongyból készítették, ami szinte tiszta cellulóz. Az 1850-es évektől viszont elterjedt az olcsó fapapír, amelyben a cellulóz mellett ott maradt a fa másik fő alkotója, a lignin is.A lignin adja a fa merevségét. Ugyanez az anyag felel azért, hogy az újságpapír néhány hét napfény után megsárgul.

A lignin szerkezete rokona a vanillinnek, vagyis annak a molekulának, amely a vaníliarúd aromájának legnagyobb részét adja. Ahogy a lignin évtizedek alatt oxidálódik és darabokra esik, vanillin szabadul fel belőle. Ezért van a régi, sárguló könyveknek vaníliás felhangja.

A cellulóz savas bomlásakor más illékony anyagok is képződnek: a benzaldehid mandulás, a furfurol kicsit kenyérhéjas, pirított illatú, a különféle alkoholok és aldehidek pedig a fűszeres, „poros" réteget adják. Egy londoni kutatócsoport 2009-ben épp ezeknek az anyagoknak a keverékéből próbálta megállapítani, milyen állapotban van egy régi kötet, anélkül, hogy egy darabot is ki kellene vágni belőle.A módszer lényege, hogy a könyv mellé tett mintavevő levegőjét elemzik. A szag így műszeres állapotjelzővé válik.

Melyik könyv illatos, melyik nem?

• Savas fapapír (kb. 1850 és 1990 között): ez a legillatosabb, és ez is bomlik a leggyorsabban. A sárgulás és a jellegzetes szag ugyanannak a folyamatnak a két tünete.
• Rongypapír (régebbi kötetek): kevés lignin, kevés vanillin. Szaga semlegesebb, viszont meglepően jól bírja az időt.
• Mai, savmentes papír: kevés lignin, lúgos töltőanyag, lassú öregedés. Ennek a szagát főleg a nyomdafesték és a ragasztó adja, nem a bomlás.

A dohos szag nem könyvillat

Ha egy könyv pincés, földes, fanyar szagú, az nem a lignin, hanem penész vagy baktérium. Ilyenkor a lapokon gyakran apró barna foltok is látszanak. Ezt nem érdemes romantikázni: a penész spórái allergiát okozhatnak, és a többi könyvre is átterjedhetnek.

Ami otthon működik:

1. A dohos könyvet tedd egy zárható dobozba úgy, hogy egy nyitott tálkában szódabikarbóna vagy aktív szén legyen mellette. A port ne szórd a lapok közé. Néhány nap alatt sokat javul a szag.
2. A nedves könyvet ne a radiátoron szárítsd, mert a lapok hullámosak lesznek. Lapozd szét, és szobahőmérsékleten, szellős helyen hagyd megszáradni.
3. Az aktív penészt látó kötetet tedd félre a többitől.

Hogyan öregedjen lassabban?

A bomlást a hő, a fény, a magas páratartalom és a sav gyorsítja. A könyvespolcnak tehát a hűvös, árnyékos, száraz fal a jó hely, nem a fűtőtest melletti, és nem a napos ablak alatti. Nagyjából 40–50 százalékos relatív páratartalom az ideális. Ennél szárazabb levegőben a ragasztás reped, nedvesebben megjelenik a penész.

Az ítélet

Igaz: a régi könyvek édes illata valódi kémia, és a vanília nem költői túlzás. Csak tudjuk, mit szagolunk. Az illat lassú bomlás, a dohos szag pedig penész, és a kettőt érdemes megkülönböztetni.