A vérző élen
Régen volt már zenés posztunk, ugye? A számot a Grasshopper nevű céges VoIP-szolgáltató emberei követték el. Nem tudom, vírusnak szánták-e, vagy csak örömködésnek, de nagyon profi munka, és végül ugye én is megnéztem, hogy mi a fenével foglalkoznak amúgy.
Annyit azért nem tud, mint Yanckovic-féle White and Nerdy, de a Lincoln-szakáll, az valóban epic az énekesen.
via Zadi Diaz
14 év felett minden értelmesebb rocker tudja, hogy csak az a metál az igazi, ami tud nevetni magán. Ez még akkor is igaz, ha emiatt a metálszcéna 99,99 százaléka fájdalmasan nem menővé válik. A kamaszodás úgyis tele van fájdalmakkal, csalódásokkal meg törött idolokkal, nem?
Most, hogy a lényeget tisztáztuk: hölgyeim és uraim, bemutatjuk a Hammerfall és a svéd olimpiai női curlingcsapat közös klipjét.
Egyébként van ám magyar amatőr curling kupa is. Valaki? Ossian?
(Vagy Caracallától vagy Aadaamtól kaptuk. Esetleg is.)
Aadaam olyat küldött nekünk, ami több szempontból is halálosan menő. A GuitarHero - tudjátok, a játék, amiben álltok a tévé előtt háromnegyedes műanyaggitárral, éneklitek, hogy “Szentmihályon presszó lesz”, és mégsem égő - böngészős klónjába, a JamLegendbe valaki felvitte a Mario játékok főcímdalát. A színes pöttyöket a billentyűzet 1-2-3 gombjával kell levadászni, pengetésre nincs szükség.
Aki úgy gondolja, hogy gitáros játékban pengetni is kell, az a JamLegend oldalán is eljátszhatja a számot, ott hozzá lehet adni ezt a nehézségi fokozatot. Meg persze ott lehet háromnál több húr, és egyéb finomságok.
Gentlemem, start your amps!
Ha mi lennénk a Szomszédok tumbleblog, akkor csak azt mondanánk, hogy:
0:03 - Mikrofonfrizura, SZTK-szemüveg, férfias bajusz és testre feszülő batikolt felső.
0:19 - Jól figyeljük meg az orkánkabátok színvilágát és csillogását idéző mackófelsőt a billentyűsön.
0:33 - Indigó ing narancs kendővel, ez a férfi egészen biztosan művész!
De mivel nem vagyunk, ezért azt tanácsoljuk, hogy az 1982-ből származó Deseő Csaba Jazz Quintett felvételt igen figyelemmel hallgassuk mert nagyon funky. De tényleg, hosszú percek óta megy körbe körbe, annyira, hogy ide berakok egy youtuberepeat linket is, hátha másnak is megtetszik.
Deseő Csaba számokból még lehet találni néhányat a YouTube-on, ha pedig az nem elég, akkor a hegedűs MySpace-én lehet folytatni a zenehallgatást.
Még nem vagyok túl az első, elragadtatással teli sokkon, és a post írása közben is ismerkedem a Kockaéder együttes repertoárjával. Így hadd idézzem először az együttes honlapját. Kezdetnek egy kis kronológia.
2009. március 12., Gyula, XVIII. Nemzetközi Magyar Matematikaverseny. Két barát a józanság és a tökjózanság határán megzenésíti a Ptolemaiosz-tételt. Felmerül egy énekes csapat, név szerint a Kockaéder gondolata. 2009. június 23., Balatonberény, matematika tábor. A két barát kiegészül további három fővel. Így néhány énekelni vágyó (de nem tudó) fiatal hivatalosan is megalapítja a Kockaédert, mely – terveik szerint – meghódítja a tábort, a YouTube-ot, a teljes internetes társadalmat, a világot (na jó, csak vicc)! A stílus teljesen egyedi, a lelkesedés is megvan, a siker garantált. Lenne, de a célközönség nagyon szűk. Minket ez nem zavar, bátran – vagy éppen bátortalanul – énekelünk a matematika szépségeiről. Mi vagyunk a matematikusok modern generációja!
A csapat ars poeticáját sem tudnám frappánsabban megfogalmazni, mint maguk az alkotók.
A Kockaéder zenei formáció azzal a céllal jött létre, hogy megszerettesse a matematikát azzal a generációval, amelyik arra nem kimondottan fogékony. Megpróbáljuk egy számukra népszerűbb médiumon keresztül bemutatni a matematika csodálatos világát!
Mindez persze csak vicc, teszik hozzá az alkotók, de persze éppen attól jó. Szerintem simán Nagyszínpad, kár, hogy fellépéseket nem terveznek. (Vagy…?)
Mindegy is, daloljuk inkább együtt!
Csak egy lánctört, mit számolgattam én, Rekurzív volt még az elején, Kifejeztem az n. tagot, De ez választ nem hozott…
Még több infó a Kockaéder honlapján, örök hála a frontembernek, Pálinkás Istvánnak, aki maga küldte el nekünk.
A Beol lelt rá a Scooter 1995-ös sarkadi fellépéséről készült csodálatos felvételekre a YouTube-on. Az egész olyan mint egy rész különösen tré videóval rögzített Kisváros rész, iszonyatos kordokumentum.
Az anyag a sztárok megérkeztével kezdődik, a koncert alkalmával tartott sajtótájékoztatóval folytatódik - ahol a városka polgármesterétől a slágerlisták élére vivő szőnyeget kap a techno formáció -, majd a tulajdonképpen vett koncerttel ér végen a falusi diszkóban. Szürreális. Nézzétek meg.
(via banyek)
A ~/Letöltések mappában kincsek rejtőznek. Múltkor például, amikor valami tanulós pdf-et kerestem, egy hihetetlen menő NES-romot találtam még februárból, afféle chiptune hero-t. Long story short, azóta kicsit fájnak az ujjaim.
Így néz ki az, amikor az angol királyi testőrség zenekara megfordul egy akkora téren, ahol igazából el se kéne férniük. (Gazs szerint az oroszok simán építettek volna egy nagyobb teret. Bár amióta tudjuk, hogy a ceruzás sztori sem igaz, nem nehéz kételkedni az orosz problémamegoldásban.)
A brit különlegesekről - nem, nem csak operettkatonák - kedvenc katonablogunk, a Lemil közölt kimerítően hosszú írást. Ha elolvassátok, tudni fogjátok például, hogy miért vannak össze-vissza a gombok ezeknek a remek katonáknak a zubbonyán.
Pusztítós, nevettetős kiadványt tolt ki a globális internetre Banyek Complementary Distribution netlabelje. A Dubstep is Fun! Vol 1 már a címében is azzal fenyeget, hogy ezt folytatni akarják, pedig az első számok is módszeresen elpusztítják a hallgatót. Banyek kazettaoldalán megtalálható, a korábban már istenített Vinetu, Noise64 - a legendás Loituma bootleg atyja - pedig Rihanna Umbrelláját szeleteli fel, az ismertebb slágerek közül.
Míg a tetterőtlen magyar ifjúság azon filozofál, hogy melyik 16. századi elméletíró foglalta össze tutibban az internetet, a világ tetterősebb részein punkzenekarokat alapítanak, hogy eldanolják, micsoda ember volt Ernesztó bátyátok. A Castro öt, a kilencvenes években a vezér balfaszsága miatt lebukott hírszerzőjéről szóló Lemil post alatt került elő a Hasta Siempre két ska és punk feldolgozása.
Az első, az argentin Piquete de Ohos videója azért remek, mert egy foglalt garázst telefújtak Che képekkel, és az előtt ugrálnak mint a juhok. Ja és van csinos, rózsaszín hajú basszusgitárosuk, aminél csak egyszer láttunk menőbbet, az a Firkin színes hegedűse volt.
A másik a Boikot videója, amihez a klipet remek korabeli videófelvételekből állították össze. Van tömegtüntetés, vadászgép, géppuskás Che, igazán csinos válogatás.
Na de nem csak ilyen komolyan gondolt és véghezvitt csegevárázások vannak. A lentebb látható beatboxolással kísért orosz verzióban csak azért nem remeg a kamera, mert állványon van, azt viszont hallani a háttérben, ahogy a kameramann csendesen eldől vihogva.
Ha tudtok még vicces, érdekes csegevárát, nosza, irány a kommentdoboz.
Tárhelyszolgáltatás, hoszting, domainregisztráció és internetes alkalmazásfejlesztés. Mi is itt lakunk.
Hozzáadott érték