Dadödödödö dadödödödö dadödödödö… Úúúúúííííűűűűű…

Hihetetlen elhinni, hogy a Doctor Who már negyvenötödik éve megy, azt méginkább, hogy a kilencedik, elálló fülü és vastag manchesteri akcentussal beszélő doktor és a fekete szarukeretes szemüvegű és öltönyhöz piros tornacipőt viselő divatgeek tizedik előtt a sorozat a Xénia láz dzs-kategóriás szintjén mozgott, kicsit se menő doktorokkal (na jó, a hatodik, taviköltő/magasszőkeférfi doktor az őt háromszor körbeölelő sáljával ér fél pontot, ettől függetlenül nagyjából nézhetetlen a sorozat 2005 előtt).

Zárójel: a Doctor Who az egyetlen olyan sorozat, amibe bele van építve, hogy időnként lecserélik a főszereplőt. Az első doktor időskori halála után egy másik vette át a szerepet, aztán már “rutinosan” cserélték egymást a doktorok, mindegyik más karaktert vitt a szerepbe, gyakorlatilag két dolog volt állandó: a formáját változtatni tudó, de a kaméleon áramkör meghibásodása miatt örökké rendőr-telefonfülke formájú űrhajója és a főcím zenéje:

(na jó, túlzás, a kézimixerrel és wc-pumpával felszerelt könyörtelen gyilkológépek is változatlanok maradtak)

A bejegyzés apropóját amúgy az adta, hogy ma reggel bukkantam az eredeti főcímre a BBC oldalán, innen indulva meg végtelenítve kezdtem hallgatni a főcím különböző mixeit egy ezeket gyűjtő oldalon. Éljen a remixkultúra.

Valamelyik csatorna vetíti szombat délelőttönként ‘Ki vagy, Doki?’ címmel, a címhez hasonló szinten rossz fordítással és szinkronnal. Még az a legkisebb gond, hogy a mindenféle zamatos angol akcentus elvész, de ez már önmagában is elfogadhatatlan lenne.