“A szemed tartsd az úton, a kezed a kormányon.”

Néha érzi az ember, hogy a steampunkot játszó gyerekeknek alapvetően igazuk van. Nem csak azért, mert a réz csillogása szép, az olajban forgó mechanika zsizsegése pedig egyenesen gyönyörű, hanem azért is, mert kortárs ötletek remek előképeit lehet fellelni a huszadik század első negyedének őrült találmányai között. Rögtön itt van ez a steampunk GPS, amit a Strange Maps ajánlott a térképrajongók figyelmébe.

Az utak térképtekercseivel működő remek alkalmatosságot The Routefinder-nek hívták. Bukását nem a karóra forma és a folyamatos tekerésigény okozta, hanem az érdeklődés hiánya. Az úrvezetők túlzottan bíztak abban, hogy vagy eltalálnak a célba, vagy meg tudják kérdezni egy arrajárótól, hogy melyik út megyen Londonba.

És persze az urak nem is feltétlenül autóval közlekedtek, amivel csak-csak meg lehet reszkírozni a kormány fél kézzel való elengedését. Könnyen elképzelhető, hogy olyan koncentrációt és önfegyelmet igénylő masinákon indultak útnak, mint az alább látható gőzbicikli.

Ezt a példány mondjuk a képen látható úr - írjuk le a nevét, megérdemli - Geoff Hudspith építette. Saját bevallása szerint a hetvenes évek eleje óta foglalkoztatja a gőzbringa építésének gondolata, az utóbbi húsz évben pedig lassan össze is szedte a géphez szükséges alkatrészeket. 1988-ban meglett a váz, egy 1949-es VéloSoleX mopedtől örökölve, 1994-re elkészült a teljes gőzmotor első, kísérleti verziója is. Mondja még valaki, hogy nincsenek türelmes emberek.

A gőzbicikli/tricikli építés egyébként nem mondható új ötletnek, a tizenkilencedik század végén valószínűleg minden feltalálót kinézték a jobb társaságből, ha nem gőzölgő cangával érkezett meg a klubba. Legalábbis semmi más nem ad magyarázatot a retrotechnológiai múzeum bicikli szekciójának bő választékára.

Huszonöt éves évfordulóját aranyozott-ezüstözött steampunk szerszámokkal ünnepli a Leatherman. A célszerűségnek minden szinten ellentmondó, ugyanakkor gyönyörűszép multiszerszámokat Adrian Pallarols ötvösmester tervezte. A fent látható csillogós Charge Dorado hazaviteléért egy egész zacskó aranyat (40k dollár, na) kell leszurkolnia a reménybeli őrült tudósoknak.

Vékonyabb pénzű úriembereknek van épp csak aranyozott példány is 12 ezer dollárért. Esetleg mezítlábas ezüstmarkolatú ami már 3600-ért hazavihető, és ugyanitt kezdődnek a női táskába tervezett apróbb darabok is.

(via Laughing Squid)

Nagyon készültem ezzel a játékkal egy ilyen háromnapos munkahétre, a KMK nem várt, a hónap elején ajánlotta. Felzárkóztató képzésnek azért jó lesz.

A világ végveszélyben, a gonosz a romlására tör, csak egy ember segíthet. Ugye hogy klisé? Annyi csupán a különbség, hogy a Dirk Valentine és a Gőz Erődjében egy valódi teázó steampunk szuperkémet irányíthatunk. Walther PPK helyett kemény láncpuska van a kezében, amellyel a gonosz minionjait, tankjait, bombázó gőzrepülőit semmisíti meg, és amivel szükség esetén hidat is tud lőni két fal közé. És a legjobbat még nem is mondtam, gyönyörű pödrött bajszai vannak a legkisebbnél nagyobb ellenfeleknek mind.