retro - címke archívum | miafene.hu

Tag Archive for 'retro'

A sosevolt jövő képekben

A Kockafej annyira, de annyira jót talált, hogy át kell vennük tőlük. Matthew Lyons munkáiról van szó, aki egy pofátlanul - már kaphat legálisan sört az Államokban, de nem rég - fiatal, és iszonyat jól rajzoló grafikus. A szó jó értelmében retrós, sosevoltjövős dolgokat csinál, amiket szívesen látnék a falamon.

Blue_screen_by_guffie_450

Titkos jelenet az Another Worldben

Nem gondoltam volna, hogy egy csaknem húsz évvel ezelőtti játék még képes új meglepetéssel szolgálni, de a YouTube kellett hozzá, hogy megismerjem Eric Chahi mesterművének egyik rejtett poénját. (02:00 körül kezdődik a lényeg.)

Ha már nosztalgiázunk, van itt más gyönyörűség is, igazán elvetemültenknek: korabeli interjú Chahival egy francia tévéműsorból. Micro Kid’s. Már a címe sem semmi.

A játékról van fent egy szép Amigás végigjátszás is, és mivel ebben Lester sosem hal meg, hanem hibátlanul viszi a szinteket 20 perc alatt, van külön death scenes videó is. Ha jól tudom - most nem néztem végig, hogy megbizonyosodjak -, PC-n eggyel több pálya volt, viszont az első (gameplay) jelenetben szereplő teknősbékára nem emlékszem, az meg lehet, hogy csak amigás.

Disclaimer: A szerző 1992-ben még maga is elmélyülten hitt benne, hogy mindannyian egy igazán szebb jövő elébe nézünk, és hitvilágának ez a remek szoftver is egyik alappillére volt.

Majdnem csöves hangkártya

usb-tube

Nem is csöves erősítő, nem is úgy világít, és egészen biztos, hogy nem szól úgy, viszont a (hamis) analóg romantikára és egy külső hangkártyára vágyóknak ettől még jól jöhet a Brandótól 32 dollárért beszerezhető kütyü.

(via Gizmodo)

Ezeket a pixeleket néztük

pixels

Tulajdonképpen Kelt találta a Webdesigner Depot remek gyűjtőposztját az elmúlt - leírni is kemény - 18 év Pc-s játékainak dizájnjáról. Jó kis nézegetnivaló, nekem közben egészen beleborsódzott a hátam: visszaidézte azt a feelinget, amikor 1992-ben nézegettem a Commodore Világot, hogy igen, ezt és ezt de jó lenne swappelni valakitől. ha elfutna a 386-osomon.

Közben itt a szerkesztőségben elindult az egyik gépen - na jó, szintén a Kelt gépén - az Another World felújított változata is, amely az eredeti posztból érdemtelenül kimaradt, pedig stílusában és kivitelezésében is annyira koherens, hogy az eredeti verzió még ma is megállja a helyét.

Jó videojátékot készíteni művészet.

Gőzbicaj és mechanikus gps

“A szemed tartsd az úton, a kezed a kormányon.”

Néha érzi az ember, hogy a steampunkot játszó gyerekeknek alapvetően igazuk van. Nem csak azért, mert a réz csillogása szép, az olajban forgó mechanika zsizsegése pedig egyenesen gyönyörű, hanem azért is, mert kortárs ötletek remek előképeit lehet fellelni a huszadik század első negyedének őrült találmányai között. Rögtön itt van ez a steampunk GPS, amit a Strange Maps ajánlott a térképrajongók figyelmébe.

Az utak térképtekercseivel működő remek alkalmatosságot The Routefinder-nek hívták. Bukását nem a karóra forma és a folyamatos tekerésigény okozta, hanem az érdeklődés hiánya. Az úrvezetők túlzottan bíztak abban, hogy vagy eltalálnak a célba, vagy meg tudják kérdezni egy arrajárótól, hogy melyik út megyen Londonba.

És persze az urak nem is feltétlenül autóval közlekedtek, amivel csak-csak meg lehet reszkírozni a kormány fél kézzel való elengedését. Könnyen elképzelhető, hogy olyan koncentrációt és önfegyelmet igénylő masinákon indultak útnak, mint az alább látható gőzbicikli.

Ezt a példány mondjuk a képen látható úr - írjuk le a nevét, megérdemli - Geoff Hudspith építette. Saját bevallása szerint a hetvenes évek eleje óta foglalkoztatja a gőzbringa építésének gondolata, az utóbbi húsz évben pedig lassan össze is szedte a géphez szükséges alkatrészeket. 1988-ban meglett a váz, egy 1949-es VéloSoleX mopedtől örökölve, 1994-re elkészült a teljes gőzmotor első, kísérleti verziója is. Mondja még valaki, hogy nincsenek türelmes emberek.

A gőzbicikli/tricikli építés egyébként nem mondható új ötletnek, a tizenkilencedik század végén valószínűleg minden feltalálót kinézték a jobb társaságből, ha nem gőzölgő cangával érkezett meg a klubba. Legalábbis semmi más nem ad magyarázatot a retrotechnológiai múzeum bicikli szekciójának bő választékára.

Háborús élmények

Egy háromórás játékírási verseny keretében készült az I Was In The War. Ennek megfelelően egyszerű is: a fehér pixelekből összelegózott játékos fut a egy vörös vonal mentén. Jönnek szembe katonák, tankok, helikopterek, veri a tüzérségi tűz. Ha folyamatosan mozgásban van, megnő, ha áll vagy eltalálják, zsugorodni kezd. Itt még jöhet némi fejtegetés a szimbólumokról, meg a vörös vonalról, de túlzásnak érezném. Fel van festve a pálya, nem tudjuk, hogy a játék megnyerhető-e. Tessenek próbálkozni.

Felzárkóztató képzés: Datsunnal a zombik ellen

Epika! Harc! Küzdelem! Paul Robertson számítógépes játéknak tűnő animációs filmjében, a Pirate Baby’s Cabana Street Fight-ban, ezerrel pusztulnak a polipfejű szörnyek, Datsun monster truckkal gázolják le az agresszív zombikat, fröcsög a vér. Szóval pont ugyanannyira vicces, mint tisztességben megboldogult gyerekkorunk oldal(t/ra) szkrollozós játékai. És még happy end is van.

A film 2006-os, de átlag évente előkerül, mert iszonyatos menőség. Elvben a művész LiveJournalján vannak linkek a letöltéséhez, gyakorlatban nekem nem működött, de hátha nektek fog.

Swinges zúzás

Skvorecky óta tudjuk, hogy nem csak olcsó ruhák és jó ceruzák, de iszonyat jazz meg swingélet is volt a bájos Csehszlovákiában. (Aki esetleg nem tudná, az a Gyávák című regénnyel kezdje, aztán A tenorszaxofonos történetei jön.) Koh-i-noor ceruzát meg Deli csokit nem tudunk letölthetővé tenni, azonban ajánlunk egy nagy halom vasfüggöny mögötti jazz, amiket az általunk ismeretlenül is nagyon tisztelt Hanglemezbarát mixelt össze.

És hogy a további magyar vonatkozású anyagokra vágyók se maradjanak hallgatnivaló nélkül, ehun la van a Bossa Bom Dia műsor archívum oldala remek Breakcsokkerz mixek linkjeivel. (via Tsch of Kváziföldön)

Régi fényed lekopott már

Az idült nyolcvanas években volt pár olyan zene, amiért meg tudtam őrülni. Ezek persze jellemzően olyanok valtak, amitől mások meg tudtak őrülni. A teljesség igénye nélkül volt ebben A.E. Bizottság, URH, CPG, Európa Kiadó, VHK, PUF és már szenilis vagyok, de voltak mások is.

Namármost. A VHK mindig kicsit más volt. Nemcsak azért, mert náluk a zenék szövege, mint olyan, más dimenzióban mozgott (és akkor most nagyon szolíd voltam), és nemcsak azért, mert egy fél kutatóintézet játszott a bandában (csillagász, fizikus), hanem mert volt benne valami igazi mélyről jövő vadság.

Olyan állatias.

És Grandpierre Attila nagyon jó front arc volt ehhez, ráadásul a sámánisztikus zenéjük mélyen beintett a komcsiknak és az egyháznak is. Jó volt, szerettük, hallgattuk.

Aztán jött a káosz-évtized, a kilencvenes évek, és a VHK Grandpierre nélkül folytatta. (Hogy? Mi? GA nélkül is VHK a VHK? Sose értettem.)

Ezt követően számomra hosszú méla csend. És most akkor jön ez:

A Szeri Zenei Napok rendezvényei május 31-én, szombaton délelőtt kezdődnek a Madárdal Zenekar koncertével. A zenei napok keretében lesz tekerőzenekari, dzsessz és a „Vágtázó Csodaszarvasnak” köszönhetően őserejű világzene is. A hagyományteremtő szándékkal megvalósuló Szeri Zenei Napok június 1-jén szombaton, 15 órakor a Kaláka koncertjével zárul.

Ezzel a képpel zárom is döbbent soraimat:

Chiptune Guitar Hero

Guitar Hero. Commodore 64. Two great tastes that taste great together. Teljesen értelmetlen, de annál menőbb bütykölős projekt. Mert nincs is jobb, mint chiptune dallamokat prüntyögni egy játékgitáron. Geek hős a srác, na.

(via Engadget)





Rodney's Search Widget plugged in.