Régóta meggyőződésem, hogy a megszállottakkal, egy-egy terület geekjeivel és nördjeivel folytatott beszélgetések az igazán érdekesek. Akik legalább olyan ékesszólóan tudnak beszélni a gyönyörű masinákról, érdekes történetekrő, a nekik még élő múltról vagy a minden percben beköszöntő jövőről mint az eszkimók, svájciak, magyarok (nemkívánt törlendő) a hóról.

A nap ilyen lelete a hifiről, hangról, masinákról szóló Ear blog. Van benne sok tudás, lélek, lelkesedés, szeretet. Ugyanakkor ott szövegszerűen benne van az is, hogy ez az egész játék felnőttekről. Az pedig sose volt kérdés, hogy játékokról iszonyatosan sokat tudni dicsőség-e.

Olyan készülékek történetéről ír a blogger, mint a fent látható, szűkebb értelemben is földimnek számító mester által épített léghajtású lemezjátszó. A készülék a világ legjobbjának mondott Forsell Air Reference lemezjátszójának másolata, néhány tökéletesítéssel. Életemben nem gondoltam volna, hogy szíjként lehet magnószalagot használni, és ha már magnószalag, akkor lehet rajta jelet tárolni, amit egy beépített fej visszaolvas, majd ennek függvényében állítja a szervó sebességét, hogy tökéletes legyen. Végiggondolni is sok volt, kézimunkás zsenialitás. De van sorozatgyártott csoda is, mondjuk gyerekeknek szánt, építsd magad csöves erősítő Japánból.

Vegyétek fel olvasóba. Például a midi blog mellé, mert az meg máshogy szól a játékról.

(A képet az Ear blogról emeltük el.)