japán - címke archívum | miafene.hu

Tag Archive for 'japan'

Önborulós dominó

Japán kutatók nem elégedtek meg azzal, hogy a dominó felborul, ha fellökik, muszáj volt technológiát tenni bele. Minden lapocska ZigBee-vel kommunikál rádión a többivel, hogy “jaj felborultam” meg “jaj fellöklek”, így nem hogy érintkezniük kell, de a sorrendet és a borulási irányt is önkényesen fel lehet borítani. A fölösleges de ennek ellenére/éppen ezért menő technológiákban tehát új király van, már várjuk mikor építik be ezt egy Rube Goldberg masinába.

エスパードミノ from jarashi on Vimeo.

(via Engadget)

“Damn good cup of coffee”

A japán reklámok kapásból is szürreálisak, még David Lynch se kell hozzá. De ha már itt tartunk, a kettő kombinációja definíció szerint is már átkozottul jó kell legyen. Az io9 porolta le ennek a párosításnak a gyümölcsét, egy kávéreklám-sorozatot, ami a Fire Walk With Me máshol példátlan sikerét próbálta meglovagolni.

És ezzel teljesen beálltam Twin Peaks nézős hangulatba. Az a minimum, hogy a soundtracket fogom hallgatni egész nap, de valószínűbb, hogy nekiállok elölről nézni

Ütő-san

Igazából egy csomó mindenről lehetne rizsázni a lenti videó kapcsán, kezdve a japán kardok milliónyi rétegével meg a tökéletes kovácsmunkával, de nem változtat azon a tényen, hogy a fickó egy 130 kilométer/órával repülő baseball-labdát vág szét.

Csak remélni tudom, hogy párszáz kilométerrel arrébb a mi showműsorainkból kiragadott részeken röhögnek az emberek. Bár azok többnyire nyelvileg erősek, ugye Maónika.

Japán mulatós

A Giroppon nevű formáció ezen művét a japán-magyar rokonság ékes bizonyítékaként tárjuk a nagyközönség elé. Mi sem tudjuk longhandnél jobban megfogalmazni a hasonlóságot: Falunapon két fröccs után senkinek fel se tűnne.

(Thx Tomi)

Tűz a semmiből

Az egyik legérdekesebb második világháborús fegyver valószínűleg a japánok által bevetett különleges bombázó ballon volt. Minden idők legkisebb bombázó-pontosságát (Észak-Amerikát kellett eltalálnia) hatótávolsága ellensúlyozta: Japánból lehetett indítani és gyakorlatilag kivédhetetlen volt.

Már a 20. század elején megfigyelték, hogy tízezer méter körüli magasságban erős, de egyenletes széláramlatok vannak. Ezek közül a később jet-streamnek nevezett “égi tengeráramlatok” közül az egyiket használta ki a japán hadsereg. A módszerük egyszerű volt: egy nagy ballont felengedtek eddig a magasságig, majd az ott ment-mendegélt, egészen addig, amíg Amerikába nem ért, ahol ledobott egy bombát. A terv az volt, hogy az így keletkező tüzek lekötik az ellenséget és nagy csapást mérnek a moráljára.

Egy lelőtt példány alapján rekonstruált ballonA gyakorlati megvalósítás azonban már nem volt ilyen egyszerű. Példának okáért nappal melegebb van, mint éjjel, és ez befolyásolja a ballon magasságát. Ezt úgy kompenzálták, hogy szükség esetén egy egyszerű vezérlő gázt engedett ki a ballonból, illetve homokzsákokat dobott a tengerbe. Indítás után három napig ez a rendszer folyamatosan 11,6 km magasan tartotta a tíz méter körüli átmérőjű ballont, majd (amikor az már körülbelül az Egyesült Államok felett volt) ledobta a bombát és nem sokkal később megsemmisítette a ballont.

A történetben a legérdekesebb, azonban a reakció és a védekezés volt. Nyilvánvaló, hogy egy tíz kilométeres magasságban szálló, csendes, papírból készült ballon ellen semmit nem lehet bevetni. Sőt, nagyon sokáig nem is tudták, hogy mi okoz véletlenszerűen jelentős tüzeket az országban. Amikor pedig észrevették a trükköt még nagyobb volt a tanácstalanság. Egyrészt, a kor katonai elméinek fogalma sem volt, hogy hogyan lehet védekezni ellene. Ugyan a vadászpilótákat tájékoztatták a dologról, a háború végéig így is alig húszat lőttek le.

A Pentagon számára felfoghatatlan volt a ballonok megléte. A legnépszerűbb szemlélet sokáig az volt, hogy a japánok tengeralattjárókról engedik el ezeket a partok közeléből. Sőt, még az is elterjedt nézet volt, hogy a ballonokat a hadifogoly-táborokban készítik a fogvatartottak. A hosszú útra úgy derült fény, hogy találtak pár eldobott homokzsákot, amelyekről a geológusok mindenki legnagyobb döbbenetére megállapították, hogy bizony a Csendes Óceán másik feléről származnak.

A védekezési taktika tehát egészen más lett. Mivel a japán kémek elég könnyen felismerhetőek voltak és (minden más japán származásúval együtt) internáló táborokban töltötték az idejüket, az amerikaiak egyszerűen teljes hírzárlatot és cenzúrát rendeltek el a kérdéskörben. A japánok így sosem tudták meg, hogy mennyire hatékony eszköz került a kezükbe. Az amerikai morált se nagyon rombolta a kivédhetetlen támadó fegyver gondolata, mivel egész egyszerűen nem tudtak róla.

A háború végéig ezért csak összesen kb. 9 ezer ballon indult útjára, amiből legalább ezer be is csapódott. Máig hivatalosan összesen öt halálos áldozatát tartják számon a fegyvernek (egy piknikező társaság odament a lezuhanó ballonhoz, ami a földet esés után pár perccel az önmegsemmisítő robbanóanyag és a hidrogén hatására felrobbant), ennek ellenére elképzelhető, hogy jóval magasabb számról van szó, hiszen más, egyedi okokat kerestek a ballonok okozta rejtélyes robbanásokra és tüzekre. A fegyver hatékonyságát az is rontotta, hogy a legnagyobb számú ballont a csapadékosabb évszakokban engedték el, ami befolyásolta az eredményt, hiszen az erdőtüzek nagyrészét viszonylag korán elfojtotta. 1945 áprilisában a módszert a megnövekedett költségek (a hidrogént előállító gyárak többségét eddigre lebombázták) és a “hatékonyság hiánya” miatt beszüntették. A támadások pontos hatása, eredményessége máig rejtély. Igazából egyik félnek sem állt érdekében vizsgálódni a háború után. A bombázók fejlődésének köszönhetően pedig pár év alatt az egész ötlet a történelemkönyvek érdekességei közé süllyedt.

A sors iróniája, hogy az utolsó ismert ballon 1945 március 10-én a Manhattan Project egyik helyszínén robbant, megsemmisítve egy kísérleti, plutóniumot előállító reaktor hűtését, így a világ első nukleáris robbanása kis híján az Egyesült Államokban történt.

Kapcsolódó:

Lila köd kód

Ad hoc haditechnika hetet tartunk.

Pirospontért, melyik volt az a titkosító berendezés, amiből hamarabb építettek saját példányt az amerikaiak, mint hogy az eredeti berendezésnek akár a darabjait is látták volna? Hogy szebb legyen a történet, ez az a masina amiről utólag kiderült, hogy az amerikaiaik ugyanazokból a szabványos telefonrendszerekben használt választókapcsolókból építették fel a saját gépüket, mint amiből a sosem látott japán eredetik készültek. És végül ez az a gép, amiből egész talán nem is maradt fent, a lenti fotó az NSA gyűjteményében megtalálható legnagyobb ismert darabot ábrázolja.

fotó NSA

A válasz a kilencvenhetes típusú elektromos írógép, azaz a 97-shiki injiki nevű titkosítógép volt, aminek a kódját az amerikaiak egyszerűen Purple-nek hívták. A névért a pontos könyvelés felelős, az összes kilenvenhetes típusú berendezéssel titkosított üzenetet lila mappákba fűztek le az elfogásuk pillanatában. Rendnek kell lenni, ugye. A japánok használtak még Coral és Jade becenevű gépeket is.

A sztori legszebb eleme egyébként az, hogy a japánok több forrásból - Midway után például a Chickago Tribune-ból is - tudhatták hogy a több kódjukat megtörték, de az istennek se hitték el.

Japán Transformers karórák

Gyerekkorunkban mennybe ment volna, aki ilyen kvarcórával tud villantani általános iskolában. Turbórágós papírban ki se fejezhető az értéke.

(via Watchismo, vannak még ott borzalmak)

Masinalány darálós mellel (NSFW)

A japánok hajlamosak furcsa dolgokat csinálni. Ez itt például a Machine Girl című film előzetese. Mi szóltunk, hogy nem munkahelyen nézendő, oké?

Japán showműsorok tárháza

Mi itt a szerkesztőségben régóta küzdünk a köztünk és a gagyi televízió hazáját elválasztó sokezer kilóméter és nyelvi akadály leküzdésén. Néhány lelkes honfitársunk hál’istennek levette ezt a terhet a vállunkról. Az igazi “kálcsásokku” hatást kiváltó műsorokat letöltik, ellátják angol felirattal, majd közkincsé teszik. Ezt persze mindhárom kedvenc műfajunkkal eljátszák: a nemjapán celeb gagyi japán showban (ajánlott referencia a másik oldalról: Lost in Translation); a helyi tinilánypopegyüttes gagyi japán showban és persze a gagyi japán vetélkedő kategóriák kedvelőire is gondoltak.

Figyelem ha ön valaha gondolkozott öncsonkításon ne menjen tovább!

(via pöcsém)

Beteg japán tévéműsorok

Bottal vert nyelvtanulók, csúzliből kilőtt nagyik, csajokra támadó óriásgyíkok - és mindez élő adásban! A HVG.hu kiváló összeállítást közöl a japán televíziós kultúra gyöngyszemeiből. Ehhez még hozzá tudnék tenni párat, de attól tartok, azok már nem lennének szalonképesek (esetleg egy éjszakai postban, majd).

Addig is ízelítőül kedvencünk, a Morning Musume gyíkos mozzanata.

Van még mit tanulnia a hazai kereskedelmi tévéknek, nem?





Rodney's Search Widget plugged in.