Gyönyörű mondatot találtam az angol Wikipédiában, meg is osztom veletek:

“Most of the model designs were painted by women artists from London’s Royal Academy of Arts.”

Azaz a minták nagy részét a londoni Királyi Művészeti Akadéma művésznői festették. Elkészültük után a mintákat egy művezető nagyította fel a szükséges méretre, majd jöttek a munkások és kifestették a brit csatahajókat. Igaz, a wiki azt is hozzáteszi, hogy nem csupán művésztanoncok, de az avantgárd festők, a szobrászok és a színházi díszlettervezők is harcoltak a maguk eszközeivel Hitler ellen.

Az élekből és harsány színekből álló kontrasztos minták nem eltüntetni segítettek a hatalmas hajókat, hanem a sebességük, távolságuk megbecslését próbálták megnehezíteni. A csatahajókon és tengeralattjárókon korai optikai távmérőkben két képet kellett egymásra igazítania a kezelőnek, hogy megkapja a pontos értéket. Ezt az abszolút nem hajó alakú élek elvben sokkal pontatlanabbá tették, igaz, soha senki nem bizonyította, hogy a minta valóban hatékonyabb, mint a hagyományos álcázófestés.

(Az illusztrációként használt kép mondjuk pont 1918-ból származik, az óceánjárónak született HMS Empress of Russia csapatszállító hajó figyel rajta gyönyörű Dazzle mintával.)

• Letölthető kamuflázsos háttérképek az Imperial War Museumtól
• A Transindex ismertetője az álcázás fejlődéséről és az IWM kiállításáról