Az egyik legérdekesebb második világháborús fegyver valószínűleg a japánok által bevetett különleges bombázó ballon volt. Minden idők legkisebb bombázó-pontosságát (Észak-Amerikát kellett eltalálnia) hatótávolsága ellensúlyozta: Japánból lehetett indítani és gyakorlatilag kivédhetetlen volt.
Már a 20. század elején megfigyelték, hogy tízezer méter körüli magasságban erős, de egyenletes széláramlatok vannak. Ezek közül a később jet-streamnek nevezett “égi tengeráramlatok” közül az egyiket használta ki a japán hadsereg. A módszerük egyszerű volt: egy nagy ballont felengedtek eddig a magasságig, majd az ott ment-mendegélt, egészen addig, amíg Amerikába nem ért, ahol ledobott egy bombát. A terv az volt, hogy az így keletkező tüzek lekötik az ellenséget és nagy csapást mérnek a moráljára.
A gyakorlati megvalósítás azonban már nem volt ilyen egyszerű. Példának okáért nappal melegebb van, mint éjjel, és ez befolyásolja a ballon magasságát. Ezt úgy kompenzálták, hogy szükség esetén egy egyszerű vezérlő gázt engedett ki a ballonból, illetve homokzsákokat dobott a tengerbe. Indítás után három napig ez a rendszer folyamatosan 11,6 km magasan tartotta a tíz méter körüli átmérőjű ballont, majd (amikor az már körülbelül az Egyesült Államok felett volt) ledobta a bombát és nem sokkal később megsemmisítette a ballont.
A történetben a legérdekesebb, azonban a reakció és a védekezés volt. Nyilvánvaló, hogy egy tíz kilométeres magasságban szálló, csendes, papírból készült ballon ellen semmit nem lehet bevetni. Sőt, nagyon sokáig nem is tudták, hogy mi okoz véletlenszerűen jelentős tüzeket az országban. Amikor pedig észrevették a trükköt még nagyobb volt a tanácstalanság. Egyrészt, a kor katonai elméinek fogalma sem volt, hogy hogyan lehet védekezni ellene. Ugyan a vadászpilótákat tájékoztatták a dologról, a háború végéig így is alig húszat lőttek le.
A Pentagon számára felfoghatatlan volt a ballonok megléte. A legnépszerűbb szemlélet sokáig az volt, hogy a japánok tengeralattjárókról engedik el ezeket a partok közeléből. Sőt, még az is elterjedt nézet volt, hogy a ballonokat a hadifogoly-táborokban készítik a fogvatartottak. A hosszú útra úgy derült fény, hogy találtak pár eldobott homokzsákot, amelyekről a geológusok mindenki legnagyobb döbbenetére megállapították, hogy bizony a Csendes Óceán másik feléről származnak.
A védekezési taktika tehát egészen más lett. Mivel a japán kémek elég könnyen felismerhetőek voltak és (minden más japán származásúval együtt) internáló táborokban töltötték az idejüket, az amerikaiak egyszerűen teljes hírzárlatot és cenzúrát rendeltek el a kérdéskörben. A japánok így sosem tudták meg, hogy mennyire hatékony eszköz került a kezükbe. Az amerikai morált se nagyon rombolta a kivédhetetlen támadó fegyver gondolata, mivel egész egyszerűen nem tudtak róla.
A háború végéig ezért csak összesen kb. 9 ezer ballon indult útjára, amiből legalább ezer be is csapódott. Máig hivatalosan összesen öt halálos áldozatát tartják számon a fegyvernek (egy piknikező társaság odament a lezuhanó ballonhoz, ami a földet esés után pár perccel az önmegsemmisítő robbanóanyag és a hidrogén hatására felrobbant), ennek ellenére elképzelhető, hogy jóval magasabb számról van szó, hiszen más, egyedi okokat kerestek a ballonok okozta rejtélyes robbanásokra és tüzekre. A fegyver hatékonyságát az is rontotta, hogy a legnagyobb számú ballont a csapadékosabb évszakokban engedték el, ami befolyásolta az eredményt, hiszen az erdőtüzek nagyrészét viszonylag korán elfojtotta. 1945 áprilisában a módszert a megnövekedett költségek (a hidrogént előállító gyárak többségét eddigre lebombázták) és a “hatékonyság hiánya” miatt beszüntették. A támadások pontos hatása, eredményessége máig rejtély. Igazából egyik félnek sem állt érdekében vizsgálódni a háború után. A bombázók fejlődésének köszönhetően pedig pár év alatt az egész ötlet a történelemkönyvek érdekességei közé süllyedt.
A sors iróniája, hogy az utolsó ismert ballon 1945 március 10-én a Manhattan Project egyik helyszínén robbant, megsemmisítve egy kísérleti, plutóniumot előállító reaktor hűtését, így a világ első nukleáris robbanása kis híján az Egyesült Államokban történt.
Kapcsolódó:
Hozzáadott érték