Glosszolália a YouTube-on

A YouTube kultúrájának talán legizgalmasabb termékei a többnyelvű videók. Vannak felhasználók, akik képesek összevadászni egy Disney dalnak az összes verzióját, hogy aztán megalkossák belőle a végső, minden nyelvet tartalmazó remixeket.

A trükköt persze nem csak Disney slágerekkel lehet eljátszani, itt van mindjárt egy fájdalmasan hosszú – és időnként igen rosszul vágott – felvétel, amiben negyvenhét nyelven éneklik az Internacionálét. A dalt érdemes végighallgatni, vannak egészen popos megközelítések is.

Hogy a glosszoláliát, azaz a nyelveken való beszédet, nem csak a YouTube felhasználói és a szentlélek tudja előidézni, arra pedig nem is kell jobb példa, mint a Nyomorultak musical tizedik évfordulójára rendezett gála egyik dala, ahol tizenhét Jean Valjean énekelte sorról sorra a *Do You Hear the People Sing?* dalt.

A példák kiragadottak, érdemesebb beverni a [multilanguage](http://www.youtube.com/results?search_type=search_videos&search_sort=relevance&search_query=multilanguage&search=Search) szót az oldal keresőjébe és csodálkozni.

Zenéljenek kínai lányok a fa alatt

A nyugati keresztény kultúra egyik fő exportcikke Ázsiába kétségtelenül a karácsony. Mi sem jellemzi jobban ezt, mint amikor kínai fél-hagyományőrző popzenészek játszanak karácsonyi nótákat.

A kínai számmisztikában járatlanoknak nem túl fantáziadús nevű Tizenkét lány együttes, amúgy a közhiedelemmel ellentétben 13 kínai lányból áll, akik a popszakma elvárásait messze felülmúlva képzett zenészek hagyományos kínai hangszereken. Ezeken adnak elő helyi népdalok mellett nyugati és ázsiai popszámokat.

Hazájuk mellett a környező országokban (Japán, Korea) is ismertnek számítanak és időnként megpróbálnak kijönni egy-egy nyugati piacra szánt albummal. Ilyen a 2005-ös “Twelve Girls of Christmas” is, ahol hagyományos nyugati karácsonyi dalokat adnak elő a krosszkulturális finomságokra fogékony hallgató legnagyobb örömére.

(Via OtakuSound)

Pár dolog, amit nem tudtál Barack Obamáról

A brit Telegraph érdekes listát szedett össze a vadonatúj amerikai elnökről. Ha már a választási örületet kihagytuk, és amúgy is, inkább William Shatnert szerettük volna az irodában látni, ideje legalább most tájékozódni egy kicsit.

Az ötvenes listából megtudhatjük többek között azt is, hogy az elnök balkezes, gyűjti a Pókember képregényeket, jó oka van rá, hogy gyűlöli a fagylaltot, és már egy Grammy-díjat is besöpört eddigi pályafutása során. A többit lásd a kattintás után.

Buli Cipruson

Ragyogó napfény, kéklő tenger, laza muzsika, sör, csinos csajok – maga az idill, csak éppen mindez a legrosszabbkor. A felvételen ugyanis a webkettes iparág, a Google, a Facebook és pár kisebb szájt Szilícium-völgy-szerte ismert arcai buliznak önfeledten, töltögetve egymás arcába a sört, a videó pedig éppen akkor került ki a netre, amikor a technológiai részvények árfolyama meredek esésnek indult – és, hogy mást nem mondjunk, az eBay minden tizedik emberét az utcára teszi.

Emiatt már nem csak a ciprusi nyaralóban áll a bál. Mike Arrington tech-guru szerint nem elég, hogy a videó totál 1999, mostantól a klipben hallható Don’t stop believing (Journey) egyenesen a webkettő halálának aláfestő zenéje (ó jaj!), az 1938 Media pedig nem volt rest a Highway to Hellt (AC/DC, aki nem tudná…) alákeverni, ami szerintük egy kicsit stilszerűbb a mostani helyzetben.

A Team Cyprus néven elhíresült kis társaság most éppen ég, mint a rongy, és persze hiába is próbálják levakarni a nyaralós mozit a világhálóról.

Pixelek az egyenruhán

ACU katonaNem tudjuk, a kedves olvasónak feltűnt-e már, hogy az amerikai hadsereg katonái újabban olyan egyenruhában grasszálnak, amelyen az álcázó mintázatot pixelek adják ki. Az USA egy pár éve állt rá a digitális kamuflázsra: a pixeles egyenruhát először a kanadaiak vezették be (CADPAT), majd az USA tengerészgyalogságánál rendszeresítették (ez a MARPAT, vagyis MARine PATtern) (nyilván egy kanadai inváziótól tartva vették át az innovációt gyorsan), majd pedig jött a hadsereg.

Ez még önmagában nem lenne elég említésre méltó, de itt jön a trükk. A pixeles dizájnokat és magát az álcázószínt számítógéppel állították elő, és utóbbit úgy kutyulták ki, hogy az univerzális legyen. Vagyis az amerikaiak már nem a zöldellő erdőkhöz szabott Rambo-színeket (woodland), vagy a téli fehéret (winter), vagy a sivatagi homokszínű mintázatot (desert) váltogatják, hanem egy egységes, “kosz-színű”, drapp és szürke keverékéből előállított valamit, ami – ha hinni lehet a koncepciónak – mindenhol elég jól rejt, és el is kápráztatja a tekintetet. Ez pedig nem más, mint a postképen is látható Universal Camouflage Pattern (UCP), vagy hangzatosabb nevén ACUPAT (Army Combat Uniform PATtern), amelyet 2003-2004 folyamán kísérleteztek ki. (MARPAT-ból még volt kétféle, erdőbe meg homokozóba.)

Érdekes módon a koszmix-kamuflázsból a számítógép megfontoltan kihagyta a fekete színt. Az ok: a mintavételezés szerint a tiszta fekete ritkán fordul elő a természetben, ráadásul az éjjellátó berendezések képén is nagyon kontrasztos. Ha hihetünk a fentebb hivatkozott wiki-bejegyzésnek, az “univerzális” színkombó valójában egy sivatagi-városi (urban/desert, a felhasznált színek is onnan lehetnek ismerősek) álcaszín, így valójában inkább az a tényező játszhatott közre az elfogadásában, hogy olajat leginkább a homok alatt lehet találni, és rendre lakott területek is vannak a közelben.

Amerikai katonák a Time címlapjánEgy erdei bújócskát lehet, hogy elbuknának benne a jenkik, de persze az univerzális terepruhára váltás mögött nem csak hatékonysági, hanem gazdasági/logisztikai tényezők is állnak. Ha még emlékszünk az Irak 2003-as lerohanását felszabadítását bemutató képsorokra, feltűnhetett, hogy a katonák sok zöldes színű kiegészítőt viselnek a sivatagi színű álcaruhán (mint itt balra a képen, az év embereként). E sorok szerzője először arra gyanakodott, hogy minden bizonnyal Mezopotámia sajátos környezeti viszonyai indokolják a mixet, és ez rejti legjobban a Tigris/Eufrátesz partján a susnyásban térdelő mesterlövészt, de nem. A magyarázat egészen prózai: nincs mindenre pénz, ez volt elfekvőben, ezt kellett vinni. (A legújabb irakiháborús sorozat, a Generation Kill is megörökíti, ahogy a tengerészek buzgón felhúzzák a woodland vegyvédelmi öltözetet a desert gyakorlóra…)

A büdzsének tehét jobb, ha minden egyszínű, mert így nem kell több változatban legyártani a hátizsákot, golyóálló mellényt, töltényhevedert, éjjellátó berendezést, ami összességében már kicsit drágább, mint az egyenruha vászna, átfesteni meg nem olyan egyszerű, mint a tankot, teherautót. Némi maradék raktárkészletet is elsütöttek az új dizájnnal, hiszen a katonák a sivatagi álcaruhához rendszersített bézs színű hasítottbőr lábbelit viselik a szürkés gúnyához.

ACUPAT-ban homokbanA pixeles módi egyből trendsetter is lett, divatot teremtett – merthogy a magukra valamit is adó fegyveres erőknek is bizony a divat mondja meg, hogy. Menő kamuflázsban keményebben feszít a marine, így már sok országban fontolgatják, hogy legyárttatják a maguk pixelesét, és lecserélik az eddigi álcát – még ha több színkombinációt vezetnek is be.

Eddig is minden nemzetnek megvolt a maga jellegzetes álcamintázata (a németeké például a szép Flecktarn névre hallgat, és, ki hinné, második világháborús hagyományai vannak – hiába, ők utoljára akkor vittek ezekbe a dolgokba jelentősebb innovációt, az angol Disruptive Pattern Material pedig sikeres franchise-termék lett), de a pixeles megoldás, vagyis a mikro-mintázat újfajta kibontakozási terepet adhat az önkifejezésnek: az ilyen mintázatot elsőként bevezető tengerészgalogság például a fegyvernem logóját rejtette el az egyenruha kockái között, a jordániai fegyveres erők pedig az ország térképét.

Egy másik trükk, hogy a (hagyományos) fegyvernemi- és rangjelzések visszaverik az UV-fényt, így a diszkóban is könnyebben meg lehet találni a parancsnokot, no meg a lövészárokban sem kell feltétlenül villanyt gyújtani.

Tegyük hozzá azért csendben: a szorgos inszurgensek rendre nem sokat tökölnek a hasonló profi dizájnnal, és a történelem már megmutatta, hogy mezítláb, fekete pizsamában és a fonott kalapban is el lehet verni a világ legerősebb hadseregét. Mondjuk most éppen a fehér pizsama és a burnusz van soron, de a lényeg ugyanaz…

Da Facebook Gangsta

Igen, igen, igen! Ma már az adatlapod és az ismerőseid száma a coolness factor, ezt a MySpace óta tudjuk, de mégis csak dalban elmondva az igazi.

Bár ez inkább egy amolyan péntek esti lazulós, krúzolós zene, de sok szeretettel így hétfőn reggel. Várjuk (?) az iwiwes változatot.

(via The Next Web)

Cseh rejtélyek: Jozin z bazin

Ejtsd “Józsin z bázsin”. Más sokszor láttuk a fülbemászó kis dalocskát a hozzá tartozó feledhetetlen videoklippel, amely a cseh televízió remeke 1978-ból. Azóta sem megy ki a fejünkből, főleg az egészen eszméletlen, Levente Pétert és Grillusz Vilmost megszégyenítő arcszőrzetek és addig elképzelhetetlen hangszerek jelenléte miatt. Nem is beszélve a szám vége felé üveglappal besétáló úrról.

Nem is lövünk le minden poént, tessék szépen végignézni. (Századszor is érdemes.)

Miután többször is lejátszottuk azonban a számot, adódik a kérdés: 1., miért? 2., hogyan? 3., miről szól? A válaszok és a rejtély leleplezése a hajtás után!

“Cseh rejtélyek: Jozin z bazin” bővebben

Google Maps kisszínes: német petting, osztrák f*cking

Talán még azokat is felizgatja az alábbi túralehetőség az Alpokban, akik egyébként nem igazán indulnak be sem a természetjárásra, sem a bajor pornóra. Az útvonal hossza mindössze 32 kilométer, a szintkülönbségről nincs információnk.

(Elnézést kérünk a hiányos illusztrációért, de mindent azért mégsem mutathatunk meg rögtön így elsőre.)