Hackeres valóságshow

Igazán szeretnivaló kihívást intézett az amerikai hackerspacekhez a Scion. Háromezer dollárból három hét alatt olyan masinát kell építeniük, aminek ugyan van értelme, de vicces, és tartalmaz egy utalást valamelyik mozifilmre. A link alól előbukkanó videóban az Artisan Asylum tagjai reggelicsináló gépet építenek úgy, hogy még a műhelyük sincs igazán kész, a folytatásokban pedig készül még hangszer, jégkrémgyártó tronos fénybringa és csaposrobot is.

Induljon a fraktál!

Még nem vagyok túl az első, elragadtatással teli sokkon, és a post írása közben is ismerkedem a Kockaéder együttes repertoárjával. Így hadd idézzem először az együttes honlapját. Kezdetnek egy kis kronológia.

2009. március 12., Gyula, XVIII. Nemzetközi Magyar Matematikaverseny. Két barát a józanság és a tökjózanság határán megzenésíti a Ptolemaiosz-tételt. Felmerül egy énekes csapat, név szerint a Kockaéder gondolata. 2009. június 23., Balatonberény, matematika tábor. A két barát kiegészül további három fővel. Így néhány énekelni vágyó (de nem tudó) fiatal hivatalosan is megalapítja a Kockaédert, mely – terveik szerint – meghódítja a tábort, a YouTube-ot, a teljes internetes társadalmat, a világot (na jó, csak vicc)! A stílus teljesen egyedi, a lelkesedés is megvan, a siker garantált. Lenne, de a célközönség nagyon szűk. Minket ez nem zavar, bátran – vagy éppen bátortalanul – énekelünk a matematika szépségeiről. Mi vagyunk a matematikusok modern generációja!

A csapat ars poeticáját sem tudnám frappánsabban megfogalmazni, mint maguk az alkotók.

A Kockaéder zenei formáció azzal a céllal jött létre, hogy megszerettesse a matematikát azzal a generációval, amelyik arra nem kimondottan fogékony. Megpróbáljuk egy számukra népszerűbb médiumon keresztül bemutatni a matematika csodálatos világát!

Mindez persze csak vicc, teszik hozzá az alkotók, de persze éppen attól jó. Szerintem simán Nagyszínpad, kár, hogy fellépéseket nem terveznek. (Vagy…?)

Mindegy is, daloljuk inkább együtt!

Csak egy lánctört, mit számolgattam én, Rekurzív volt még az elején, Kifejeztem az n. tagot, De ez választ nem hozott…

Még több infó a Kockaéder honlapján, örök hála a frontembernek, Pálinkás Istvánnak, aki maga küldte el nekünk.

Hitünk

Kelt a saját blogján nagyon kissé félve adott hírt erről az eszközről, pedig szerintem félreértelmezi a dolgokat. Nem arról van szó, hogy ez egy csavarhúzóvá alakított kereszt, vagy kereszt alakú csavarhúzó: ez egyenesen a geekek keresztje, és kész.

Az persze már egyéni vérmérséklet kérdése, hogy valaki a tárgyat  szakrális, vagy funkcionális célra használja-e, esetleg mindkettő.  A dolog  jellegéből adódóan ez teljesen rendben is van. De szóljatok bátran, ha nem így gondoljátok.

Disclaimer: A BoingBoingon találtuk, ahonnan rendes körülmények között nem veszünk át anyagot.

Gőzszámítógépek és az informatika hajnala

Ada LovelaceAugusta Ada Byron King, Lovelace bárónéja nem italozásai és botrányai vagy ismert apja (Lord Byron költő) kapcsán közismert. Általában az “első programozóként” szokás informatikus berkekben emlegetni. A valóság ennél érdekesebb: Valószínűleg a matematikához meglepően vonzódó Ada volt az első, aki az informatikára mint különálló tudományterületre tekintett. Száz évvel Turin vagy Neumann előtt megfogalmazta az alapjait, úgy, hogy annál még mi se tudnánk jobban.

Ada 1815. december 10-én (ma 193 éve) született Augusta Ada Byron néven, az ismert költő Lord Byron egyetlen törvényes gyermekeként. Szülei egy évvel később váltak és a kor szokásaival ellentétben anyjához került, apját sose látta. Anyja nem házasodott újra. 1829-ben részlegesen lebénul egy betegség következtében. Csak két év után tud újra mankókkal járni. Betegsége alatt tanulmányait folytatja. Ekkor kezd el kiemelten foglalkozni a matematikával, kiemelkedően tehetséges. Felépülése után rengeteget jár szórakozni. Ismerősei szerint kihívó nő, imád táncolni és nagyon nagy a szája. Megismerkedik a kor legmeghatározóbb tudósaival és matematikusaival, többek közt Charles Babbage-dzsel, 1833-ban. Egyre ismertebb lesz, mint matematikus. 1838-ban férjhez megy. Három gyermekük lesz. Történetünk pedig 1842-1843 körül játszódik, amikor Babbege egyik új gőzgép terve van a terítéken.

Charles Babbaget onnan ismeri a közvélemény, hogy egyszerű számológépeket tervezett a gőzgépek mintáira. Onnan is ismerjük, hogy ezek nem nagyon mentek neki. A korabeli technológiával ezek megépítése nem nagyon volt lehetséges, mivel az összetett áttételeknél elég sok erő elveszett. Egy nagyon egyszerű tranzisztort sokszor egy tucat mechanikus áttétellel lehetett csak megoldani. Szóval a gépek vagy nem működtek a nagy súrlódástól, vagy szétestek a nagy erőktől amik a súrlódás ellen kellettek. Egyik se a siker szinonimája. Babbage úgy halt meg, hogy néhány egyszerűbb gépén kívül semmi működőt nem épített. Megalkotta azonban az első vázlatait egy “modern” számítógépnek, az “Analitikus gépnek”. Lyukkártyákkal lehetett volna programozni és matematikai műveletek megoldására lett volna képes… Ha valaha megépül, bő száz évvel megelőzi korát.

Ada LovelaceA dolog kezdeti szakaszában, 1842-ben Luigi Federico Menabrea olasz matematikus írt egy tanulmányt a gép matematikai modelljéről. (Ő egyébként később olasz miniszterelnök lett… fura emberek voltak akkoriban a matematikusok.) A huszonéves Adának az volt a feladata, hogy az írást lefordítsa angolra. Miután ez megtörtént, a címhez még hozzácsapta “a fordító megjegyzéseivel” utótagot. És írt még hét fejezetet (Note A-G)… meg akkor már történelmet is.

A jegyzetek kapcsán ugyan főként csak azt szokás emlegetni, hogy a “G” jegyzetben leír egy algoritmust, amivel lehetőség van un. Bernoulli-számokat keresni a géppel. Azaz leírja az első számítógépes programot. Aki azonban elolvassa a jegyzeteket (nem sok: kb. 50 oldal) az rájön, hogy ennél sokkal többről van szó. Ada tulajdonképpen elábrándozik a gép kapcsán egy új korszakról. Nem véletlenül hívják sokan a “Computer korszak prófétájának”. Míg mi a szabadságharc előkészületein törtük a fejünket, egy 26 éves partikirálynő a kor emberének leírta a számítógépet. Egy olyan elvet fogalmazott, ami a mai napig érvényes és amit a dédunokái se láthattak működés közben. Ő volt korának egyetlen tudósa aki szerint a “számítógépben” nagyobb potenciál van, mint matematikai táblázatgyártás forradalmasítása.

Az első szoftver

Ada a mű megjelenése után tíz évvel, mindössze 36 évesen halt meg rákban. Kora — természetesen — nem ismerte fel munkája fontosságát. Halálhíre csak a korabeli “pletykalapokban” lett komolyabban kifejtve. Munkásságát csak az 50-es években fedezik fel újra. Azóta — többek közt — programozási nyelvet és a Brit Számítógép Társaság legnevesebb elismerését nevezték el róla. Érdekesség, hogy az ő képe szerepel a Microsoft eredetiséget igazoló hologramos matricáin is.

A hajtás után fontos idézetek a műből. “Gőzszámítógépek és az informatika hajnala” bővebben

Amivel be lehet lőni a sarok mögé

Hölgyeim és Uraim, hadd mutassam be Önöknek a jövő fegyverét, az XM25-öst, az intelligens lövedékkel tüzelő gépfegyvert.

Forrás: Defensetech.org

A lövedék még nem fordul be a sarkon, hogy eltalálja a rosszfiút, csak majdnem: a sarok után robban fel, így jó eséllyel akkor is megöli az ellent, ha az éppen fedezékben van. Rakétavető meets M16 és sníper-puska, vagy valami ilyesmi, 25 milliméteres töltényekkel.

A US Army tesztjei szerint a megoldás hatszor olyan hatékony, mint eddig bármi más. A lövedéket az infravörös távolságmérővel felszerelt célzőberendezés programozza be, hogy ott robbanjon fel, ahol a célpont van. Így hiába a spéci AK-47-es, az inszurgens akkor sincs biztonságban, ha lebukott az ablaknyílásból, vagy egy lövészárokban csücsül. A srapnel eleget ad neki ahhoz, hogy ne lövöldözzön többet, ha 600 méteren belül van.

A Starship Troopers- és videojáték-feelinget a fegyver külsejín kívül még az is fokozza, hogy “user-friendly” megoldással szép, színkódolt lövedékek járnak hozzá. Ez a gyakolótérre, ez páncél ellen, emez meg csak a sima repesztöltény… és így tovább. A részleteket lásd a beillesztett prezentációban.

Ennyi luxust persze már el is várhat az ember, ha egyszer egy alsó-középkategóriás autó árát (25 ezer dollár) kell leszurkolni érte, és utána is minden lövés 25 dolcsiba fáj. De minden bizonnyal megéri: ez a cucc városi hadszíntéren vagy túszejtés esetén többet ér, mint egy tankhadosztály, és nem valószínű, hogy a felkelők egyhamar ilyennel lőnek vissza, mert nem olyan könnyű házilag legyártani hozzá a cserealkatrészt.

(Forrás: Defense Tech)

Pixelek az egyenruhán

ACU katonaNem tudjuk, a kedves olvasónak feltűnt-e már, hogy az amerikai hadsereg katonái újabban olyan egyenruhában grasszálnak, amelyen az álcázó mintázatot pixelek adják ki. Az USA egy pár éve állt rá a digitális kamuflázsra: a pixeles egyenruhát először a kanadaiak vezették be (CADPAT), majd az USA tengerészgyalogságánál rendszeresítették (ez a MARPAT, vagyis MARine PATtern) (nyilván egy kanadai inváziótól tartva vették át az innovációt gyorsan), majd pedig jött a hadsereg.

Ez még önmagában nem lenne elég említésre méltó, de itt jön a trükk. A pixeles dizájnokat és magát az álcázószínt számítógéppel állították elő, és utóbbit úgy kutyulták ki, hogy az univerzális legyen. Vagyis az amerikaiak már nem a zöldellő erdőkhöz szabott Rambo-színeket (woodland), vagy a téli fehéret (winter), vagy a sivatagi homokszínű mintázatot (desert) váltogatják, hanem egy egységes, “kosz-színű”, drapp és szürke keverékéből előállított valamit, ami – ha hinni lehet a koncepciónak – mindenhol elég jól rejt, és el is kápráztatja a tekintetet. Ez pedig nem más, mint a postképen is látható Universal Camouflage Pattern (UCP), vagy hangzatosabb nevén ACUPAT (Army Combat Uniform PATtern), amelyet 2003-2004 folyamán kísérleteztek ki. (MARPAT-ból még volt kétféle, erdőbe meg homokozóba.)

Érdekes módon a koszmix-kamuflázsból a számítógép megfontoltan kihagyta a fekete színt. Az ok: a mintavételezés szerint a tiszta fekete ritkán fordul elő a természetben, ráadásul az éjjellátó berendezések képén is nagyon kontrasztos. Ha hihetünk a fentebb hivatkozott wiki-bejegyzésnek, az “univerzális” színkombó valójában egy sivatagi-városi (urban/desert, a felhasznált színek is onnan lehetnek ismerősek) álcaszín, így valójában inkább az a tényező játszhatott közre az elfogadásában, hogy olajat leginkább a homok alatt lehet találni, és rendre lakott területek is vannak a közelben.

Amerikai katonák a Time címlapjánEgy erdei bújócskát lehet, hogy elbuknának benne a jenkik, de persze az univerzális terepruhára váltás mögött nem csak hatékonysági, hanem gazdasági/logisztikai tényezők is állnak. Ha még emlékszünk az Irak 2003-as lerohanását felszabadítását bemutató képsorokra, feltűnhetett, hogy a katonák sok zöldes színű kiegészítőt viselnek a sivatagi színű álcaruhán (mint itt balra a képen, az év embereként). E sorok szerzője először arra gyanakodott, hogy minden bizonnyal Mezopotámia sajátos környezeti viszonyai indokolják a mixet, és ez rejti legjobban a Tigris/Eufrátesz partján a susnyásban térdelő mesterlövészt, de nem. A magyarázat egészen prózai: nincs mindenre pénz, ez volt elfekvőben, ezt kellett vinni. (A legújabb irakiháborús sorozat, a Generation Kill is megörökíti, ahogy a tengerészek buzgón felhúzzák a woodland vegyvédelmi öltözetet a desert gyakorlóra…)

A büdzsének tehét jobb, ha minden egyszínű, mert így nem kell több változatban legyártani a hátizsákot, golyóálló mellényt, töltényhevedert, éjjellátó berendezést, ami összességében már kicsit drágább, mint az egyenruha vászna, átfesteni meg nem olyan egyszerű, mint a tankot, teherautót. Némi maradék raktárkészletet is elsütöttek az új dizájnnal, hiszen a katonák a sivatagi álcaruhához rendszersített bézs színű hasítottbőr lábbelit viselik a szürkés gúnyához.

ACUPAT-ban homokbanA pixeles módi egyből trendsetter is lett, divatot teremtett – merthogy a magukra valamit is adó fegyveres erőknek is bizony a divat mondja meg, hogy. Menő kamuflázsban keményebben feszít a marine, így már sok országban fontolgatják, hogy legyárttatják a maguk pixelesét, és lecserélik az eddigi álcát – még ha több színkombinációt vezetnek is be.

Eddig is minden nemzetnek megvolt a maga jellegzetes álcamintázata (a németeké például a szép Flecktarn névre hallgat, és, ki hinné, második világháborús hagyományai vannak – hiába, ők utoljára akkor vittek ezekbe a dolgokba jelentősebb innovációt, az angol Disruptive Pattern Material pedig sikeres franchise-termék lett), de a pixeles megoldás, vagyis a mikro-mintázat újfajta kibontakozási terepet adhat az önkifejezésnek: az ilyen mintázatot elsőként bevezető tengerészgalogság például a fegyvernem logóját rejtette el az egyenruha kockái között, a jordániai fegyveres erők pedig az ország térképét.

Egy másik trükk, hogy a (hagyományos) fegyvernemi- és rangjelzések visszaverik az UV-fényt, így a diszkóban is könnyebben meg lehet találni a parancsnokot, no meg a lövészárokban sem kell feltétlenül villanyt gyújtani.

Tegyük hozzá azért csendben: a szorgos inszurgensek rendre nem sokat tökölnek a hasonló profi dizájnnal, és a történelem már megmutatta, hogy mezítláb, fekete pizsamában és a fonott kalapban is el lehet verni a világ legerősebb hadseregét. Mondjuk most éppen a fehér pizsama és a burnusz van soron, de a lényeg ugyanaz…

Snake a kolesz falán

A helyszín Wroclaw, Lengyelország, az ottani műegyetem egyik kollégiuma. Lehet, hogy éppen az ottani Schönherz Qpa zajlik éppen, de az is lehet, hogy a diákok eléggé pihentek alapállapotban is.

(via MobilPortál)

Viselhető technológia egy marék dollárért

Na nem arról van szó, hogy mostantól övre is lehet csatolni a Black&Decker fúrógépet – a Makita amúgy is tudja ezt évek óta – hanem, hogy kidolgoztak egy gyönyörű mosható Arduino készletet, amit ruhába lehet varrni/forrasztani. És akkor jöhetnek az akcelerométeres parkour nadrágok meg a besötétedéskor villogó ledsort növesztő biciklisjakók. Ja, és a készlet is csodálatosan néz ki.

ruharduino.jpg

A kezdőkészlet 87 dollárba kerül, ebben egy Arduino, egy elemtartó, egy háromszínű led, egy fényérzékelő és egy usb csatlakozó modul található, meg persze a kötelező drótos cérna. A katalógus azonban tartalmaz még vicces dolgokat, például a fent emlegetett gyorsulásmérőt.

A miafene médiaművész rovatát olvasták, holnap mikrosütőből csinálunk Nintendo Wii kontrollert. Vagy nem.

(via MAKEzine)