8-Bit Pwny Club

Nesze neked, Diggnation! A Weebl’s Stuff alkotója, Jonti Picking ismét kitett magáért, és minden eddiginél geekebb animációs sorozatot – ez itt a második rész – produkált a nyolcbites büntetőgárda formájában, akik videojátékokról mondják meg.

Picking humora nagyon angol, és nagyon beteg, de eddig is ezért lehetett szeretni a flashben elkövetett alkotásait. A fickó maga készíti és szinkronizálja a műveit, mint ahogy a Beavis és Butt-head készült anno, és kedveli a primitív, minimalista, döngölős technóra alapozott loopokat. A legnagyobb klasszikusa, és a Farknak (is) köszönhetően némileg mémesedett a Badgers, de az már jó régen volt.

Az életművet meg lehet tekinteni a Weebl’s Stuff szájton, személyes kedvenceim az On The Moon, bármelyik zenés klip, illetve a Weebl and Bob sorozat, amit már többször megpróbáltam teljes hosszában végignézni.

Plafonpornó

Az úgynevezett hobbifotósok egészen elvetemült élvezeteknek képesek hódolni, a helyzetet pedig csak súlyosbítja, hogy manapság ugye már bárkinek lehet digitális fényképezőgépe…

Na jó, lássuk be, ezeket a képeket elnézve azért van a dolognak némi létjogosultsága.

Do it yourself fénykard

A Csillagok háborúja költségvetését tekintve eléggé “B” film volt. Ez azon is meglátszik, hogy az egyes kellékek különböző kacatokból voltak összetákolva. Az alábbi videón megtudhatjuk, hogy hogyan csináljunk fénykardot vagy lézerpisztolyt ugyanolyanra mint a filmben.

Vegyél egy adott régi típusú vakut (ebayen), vágd le, tekerd be ragasztóval a márkajelzést, tegyél rá némi szétvágott régi féle ablaktörlőt, nyomj bele egy kicsi, piros izzót a megmaradó lyukba és máris van egy pont olyan fénykardod mint Luke Skywalkernek. (ugyanitt: a lézerfegyverek főként leselejtezett és átfestett világháborús puskákból készültek, Obi-Wan Kenobi fénykardja meg főként mosdó lefolyócsőből…)

(via Filmdroid… tudom nem szoktunk magyar blogról átemelni dolgokat, de ezt muszáj volt)

iPhoneskine könyv

Az iPhone-t sokan használják ebook olvasónak a kijelző tulajdonságai miatt. moleskineiphone3Ugyanakkor egy idő után kényelmetlen a tartása, ezért kellemesebb hordozót kellett keresni neki.

Hozzávalók
– 1 db Moleskine
– 1 db iPhone – 1 db snitzer/dekorpenge

moleskineiphone3

moleskineiphone2


(via WiredGadgets)

Spaceinvader a sütidben

Jönnek az ünnepek, bosszantóan sok időt tölt az ember otthon evéssel-ivással, a konyhában téblábolva akaratlanul. Ha már ott vagyunk fordíthatjuk valami hasznosabbra is az időt. Például meglephetjük LAN, OPML és egyéb barátainkat ilyen spaceinvaderes vagy más pixeles süteménnyel.

Az elkészítéshez szükséges egy Play-Doh gyurmanyomó (a gyerek játékai közt talán akad is egy, de sültkrumpliszeletelővel vagy késsel is megoldható) és sok-sok türelem. Kis gondolkodást igényel a rétegek megfelelő sorrendje, de ha rájöttünk a nyitjára (olyan mint a színespapír-szövés alsó tagozatban) onnan már csak a fantáziánk szab határt a sütifajtáknak.





Invázió a sütőben

Lépésről-lépésre: Először megformázzuk a gyurmanyomó segítségével a rudakat. Aztán megálmodjuk, hogy milyen kombinációban adják ki a kívánt figurát. Sütés után pedig mókázás a konyhában a program.

Pixelek az egyenruhán

ACU katonaNem tudjuk, a kedves olvasónak feltűnt-e már, hogy az amerikai hadsereg katonái újabban olyan egyenruhában grasszálnak, amelyen az álcázó mintázatot pixelek adják ki. Az USA egy pár éve állt rá a digitális kamuflázsra: a pixeles egyenruhát először a kanadaiak vezették be (CADPAT), majd az USA tengerészgyalogságánál rendszeresítették (ez a MARPAT, vagyis MARine PATtern) (nyilván egy kanadai inváziótól tartva vették át az innovációt gyorsan), majd pedig jött a hadsereg.

Ez még önmagában nem lenne elég említésre méltó, de itt jön a trükk. A pixeles dizájnokat és magát az álcázószínt számítógéppel állították elő, és utóbbit úgy kutyulták ki, hogy az univerzális legyen. Vagyis az amerikaiak már nem a zöldellő erdőkhöz szabott Rambo-színeket (woodland), vagy a téli fehéret (winter), vagy a sivatagi homokszínű mintázatot (desert) váltogatják, hanem egy egységes, “kosz-színű”, drapp és szürke keverékéből előállított valamit, ami – ha hinni lehet a koncepciónak – mindenhol elég jól rejt, és el is kápráztatja a tekintetet. Ez pedig nem más, mint a postképen is látható Universal Camouflage Pattern (UCP), vagy hangzatosabb nevén ACUPAT (Army Combat Uniform PATtern), amelyet 2003-2004 folyamán kísérleteztek ki. (MARPAT-ból még volt kétféle, erdőbe meg homokozóba.)

Érdekes módon a koszmix-kamuflázsból a számítógép megfontoltan kihagyta a fekete színt. Az ok: a mintavételezés szerint a tiszta fekete ritkán fordul elő a természetben, ráadásul az éjjellátó berendezések képén is nagyon kontrasztos. Ha hihetünk a fentebb hivatkozott wiki-bejegyzésnek, az “univerzális” színkombó valójában egy sivatagi-városi (urban/desert, a felhasznált színek is onnan lehetnek ismerősek) álcaszín, így valójában inkább az a tényező játszhatott közre az elfogadásában, hogy olajat leginkább a homok alatt lehet találni, és rendre lakott területek is vannak a közelben.

Amerikai katonák a Time címlapjánEgy erdei bújócskát lehet, hogy elbuknának benne a jenkik, de persze az univerzális terepruhára váltás mögött nem csak hatékonysági, hanem gazdasági/logisztikai tényezők is állnak. Ha még emlékszünk az Irak 2003-as lerohanását felszabadítását bemutató képsorokra, feltűnhetett, hogy a katonák sok zöldes színű kiegészítőt viselnek a sivatagi színű álcaruhán (mint itt balra a képen, az év embereként). E sorok szerzője először arra gyanakodott, hogy minden bizonnyal Mezopotámia sajátos környezeti viszonyai indokolják a mixet, és ez rejti legjobban a Tigris/Eufrátesz partján a susnyásban térdelő mesterlövészt, de nem. A magyarázat egészen prózai: nincs mindenre pénz, ez volt elfekvőben, ezt kellett vinni. (A legújabb irakiháborús sorozat, a Generation Kill is megörökíti, ahogy a tengerészek buzgón felhúzzák a woodland vegyvédelmi öltözetet a desert gyakorlóra…)

A büdzsének tehét jobb, ha minden egyszínű, mert így nem kell több változatban legyártani a hátizsákot, golyóálló mellényt, töltényhevedert, éjjellátó berendezést, ami összességében már kicsit drágább, mint az egyenruha vászna, átfesteni meg nem olyan egyszerű, mint a tankot, teherautót. Némi maradék raktárkészletet is elsütöttek az új dizájnnal, hiszen a katonák a sivatagi álcaruhához rendszersített bézs színű hasítottbőr lábbelit viselik a szürkés gúnyához.

ACUPAT-ban homokbanA pixeles módi egyből trendsetter is lett, divatot teremtett – merthogy a magukra valamit is adó fegyveres erőknek is bizony a divat mondja meg, hogy. Menő kamuflázsban keményebben feszít a marine, így már sok országban fontolgatják, hogy legyárttatják a maguk pixelesét, és lecserélik az eddigi álcát – még ha több színkombinációt vezetnek is be.

Eddig is minden nemzetnek megvolt a maga jellegzetes álcamintázata (a németeké például a szép Flecktarn névre hallgat, és, ki hinné, második világháborús hagyományai vannak – hiába, ők utoljára akkor vittek ezekbe a dolgokba jelentősebb innovációt, az angol Disruptive Pattern Material pedig sikeres franchise-termék lett), de a pixeles megoldás, vagyis a mikro-mintázat újfajta kibontakozási terepet adhat az önkifejezésnek: az ilyen mintázatot elsőként bevezető tengerészgalogság például a fegyvernem logóját rejtette el az egyenruha kockái között, a jordániai fegyveres erők pedig az ország térképét.

Egy másik trükk, hogy a (hagyományos) fegyvernemi- és rangjelzések visszaverik az UV-fényt, így a diszkóban is könnyebben meg lehet találni a parancsnokot, no meg a lövészárokban sem kell feltétlenül villanyt gyújtani.

Tegyük hozzá azért csendben: a szorgos inszurgensek rendre nem sokat tökölnek a hasonló profi dizájnnal, és a történelem már megmutatta, hogy mezítláb, fekete pizsamában és a fonott kalapban is el lehet verni a világ legerősebb hadseregét. Mondjuk most éppen a fehér pizsama és a burnusz van soron, de a lényeg ugyanaz…

Alkalmazott művészet

[Gyönyörű mondatot találtam az angol Wikipédiában][1], meg is osztom veletek:

>”Most of the model designs were painted by women artists from London’s Royal Academy of Arts.”

Azaz a minták nagy részét a londoni Királyi Művészeti Akadéma művésznői festették. Elkészültük után a mintákat egy művezető nagyította fel a szükséges méretre, majd jöttek a munkások és kifestették a brit csatahajókat. Igaz, a wiki azt is hozzáteszi, hogy nem csupán művésztanoncok, de az avantgárd festők, a szobrászok és a színházi díszlettervezők is harcoltak a maguk eszközeivel Hitler ellen.

Ez a kép mondjuk 1918-ból származik, de annyira mindegy.

Az élekből és harsány színekből álló kontrasztos minták nem eltüntetni segítettek a hatalmas hajókat, hanem a sebességük, távolságuk megbecslését próbálták megnehezíteni. A csatahajókon és tengeralattjárókon korai optikai távmérőkben két képet kellett egymásra igazítania a kezelőnek, hogy megkapja a pontos értéket. Ezt az abszolút nem hajó alakú élek elvben sokkal pontatlanabbá tették, igaz, soha senki nem bizonyította, hogy a minta valóban hatékonyabb, mint a hagyományos álcázófestés.

*(Az illusztrációként használt kép mondjuk pont 1918-ból származik, az óceánjárónak született HMS Empress of Russia csapatszállító hajó figyel rajta gyönyörű Dazzle mintával.)*

* [Letölthető kamuflázsos háttérképek][2] az Imperial War Museumtól
* A [Transindex ismertetője][3] az álcázás fejlődéséről és az IWM kiállításáról

[1]: http://en.wikipedia.org/wiki/Dazzle_camouflage
[2]: http://london.iwm.org.uk/upload/package/78/site/downloads.htm
[3]: http://sarm.transindex.ro/?cikk=5382&nyomtat=1