Apró repülőgép-hordozó Legóból

Repülőgép-hordozó

A Legóblog olvasgatása közben találtam el a Mad Phsysicist néven alkotó holland Ralph Savelsberg fotóstreamjére a Flickr-en, ahol többek között ez jött szembe… (Van fent jobb kép is, de itt látszanak szépen az arányok.)

Az übernörd Savelsberggel készült interjút is érdemes elolvasni, a repülőgépei és autói egyenesen fantasztikusak, és még nem is nagyon lapoztam bele mindabba, amiről fotói vannak fent.

Update: Lejjebb a Legóblogon van interjú az Intrepid alkotójával is, Ed Dimenttel. Ez valszeg ugyan nem egyértelmű a fentiekből, de a hordozót Diment készítete, Saveslsberg fotózta. A lényeg: hősök mind a ketten.

A világ legjobb játéka: Minecraft

Az egész úgy kezdődik, hogy egyedül vagy a vadonban, ahol minden bazinagy kockákból áll. Aztán rájössz, hogy ezeket a kockákat ki lehet “bányászni” (hence the game name): ha csapkodod a fát, fatörzskockát kapsz, ha a homokot, akkor homokkockát, ha a követ, akkor zúzottkő-kockát, de ehhez már nem árt csákányt készíteni, amihez előbb munkasztalt kell készíteni.

Nem olyan bonyolult: a fatörzsből fa lapok lesznek, két lapból nyél, négy lapból munkaasztal, amin két nyélre három kő egy kőcsákány. Ezzel aztán neki is kell menni a hegyeknek, először ott, ahol kilátszik valami telér szénnel, érccel, mert  a szénből és a nyélből lesz a fáklya, az ércből meg a vas, ha egy kemencében (8 kő) megolvasztod (szénnel vagy fával tüzelve).

Meg persze túl kell élni az éjszakát, hiszen ha leszáll az est, előjönnek a szörnyek. Addigra már kell pár fáklya, meg valami menedékhely, kunyhó, bunker, vagy barlang, különben annyi neked. Megesz a pók, lelő a csontváz, összeroppant a zombi, felrobbant a crawler.

A legszebb az egészben az, hogy építgetni is lehet, hiszen a kibányászott anyag remek matéria ehhez. Itt van például a fenti videóban látható szerény hullámvasút…

A játékot egy svéd fickó fejleszti, Notch, polgári nevén Markus Alexej Persson, aki pár százezer eurót már beszedett az alfa-állapotú jóságért: most 10 ojró, ha készen lesz, 20, ami egy vicc, és nagyon megérdemli a srác.

A linkelt wikit érdemes megtanulni, egyébként minden hasznos infó és multi-lehetőség a játékot idehaza evangelizáló és multiszervert hostoló Angeldaynél.

Bennem nagyon vegyes érzelmeket keltett a dolog, és nehéz megfogalmazni, mi a jó benne igazán. Talán az, hogy annyira egyszerű: éld túl, bányássz, egyébként meg azt csinálsz, amit akarsz, tökéletes sandbox-feeling.

Egyben olyan, mint a Sim City-szerű építgetős, az Age of Empires-szerű gyújtögetős, meg egy nagy virtuális LEGO keveréke. (Update: Azt nem is említettem, hogy az Ultima Underworld is beflashelt miatta, én a másodikkal toltam végig egy tavaszi szünetet, meg pár évvel később egy fél szemeszert…) Ha valaki el tudott tölteni ’97-ben órákat a Terep 2-ben az öncélú száguldozással, meg a térkép felfedezgetésével, akkor ezt is imádni fogja, főleg multiban. Tudjátok, hogy van ez, gyakran két kavics meg egy bot a legjobb játék…

Update 2: Ha már így belemerültem a témába, pár megkerülhetetlen link.

Dekopírfűrésszel a 3G ellen

nhh

GSM-et idegen mozdonnyal, meteorológiai radart A-s és N-es otthoni wifi routerrel, 3G forgalmat drótnélküli telefonnal lehet zavarni – tudta meg Renton az NHH-tól, ahol még a gyerek-fürdőkádhoz és piramisszegecshez hasonlatos antennákkal teleszerelt mérőkocsikba is hagyták beleülni.

A cikk legjobb linkje az NHH tiltólistája, amiről megtudhatjuk, hogy mely PMR rádiók, babaőrök, drótnélküli telefonok forgalmazását tiltja a hírközlési hatóság. A három dokumentumban található legjobb elem egy dekopírfűrész. Ne kérdezzétek.

Induljon a fraktál!

Még nem vagyok túl az első, elragadtatással teli sokkon, és a post írása közben is ismerkedem a Kockaéder együttes repertoárjával. Így hadd idézzem először az együttes honlapját. Kezdetnek egy kis kronológia.

2009. március 12., Gyula, XVIII. Nemzetközi Magyar Matematikaverseny. Két barát a józanság és a tökjózanság határán megzenésíti a Ptolemaiosz-tételt. Felmerül egy énekes csapat, név szerint a Kockaéder gondolata. 2009. június 23., Balatonberény, matematika tábor. A két barát kiegészül további három fővel. Így néhány énekelni vágyó (de nem tudó) fiatal hivatalosan is megalapítja a Kockaédert, mely – terveik szerint – meghódítja a tábort, a YouTube-ot, a teljes internetes társadalmat, a világot (na jó, csak vicc)! A stílus teljesen egyedi, a lelkesedés is megvan, a siker garantált. Lenne, de a célközönség nagyon szűk. Minket ez nem zavar, bátran – vagy éppen bátortalanul – énekelünk a matematika szépségeiről. Mi vagyunk a matematikusok modern generációja!

A csapat ars poeticáját sem tudnám frappánsabban megfogalmazni, mint maguk az alkotók.

A Kockaéder zenei formáció azzal a céllal jött létre, hogy megszerettesse a matematikát azzal a generációval, amelyik arra nem kimondottan fogékony. Megpróbáljuk egy számukra népszerűbb médiumon keresztül bemutatni a matematika csodálatos világát!

Mindez persze csak vicc, teszik hozzá az alkotók, de persze éppen attól jó. Szerintem simán Nagyszínpad, kár, hogy fellépéseket nem terveznek. (Vagy…?)

Mindegy is, daloljuk inkább együtt!

Csak egy lánctört, mit számolgattam én, Rekurzív volt még az elején, Kifejeztem az n. tagot, De ez választ nem hozott…

Még több infó a Kockaéder honlapján, örök hála a frontembernek, Pálinkás Istvánnak, aki maga küldte el nekünk.

jPod

JPod borító

Webcomic az élet. Ráadásul nem is a pálcikafigurás, sokkal inkább a bemangásult fajtából. Egy napunk bőven befér négy panel közé, kanapéstul, injoke feliratos pólóstul, matricázott laptopostul, pizzacsücsköstül és zaccsoskávéstul úgy, hogy a végére még egy csattanó is jut. Legófigurák a hőseink. Végtelenségig stilizáltak és tulajdonképpen teljesen generikusak. Bájosan kiszámíthatóak, s ugyanúgy nem vennék észre, ha kicserélnék az agyukat egy gépre, mint mi, mert ugyanúgy be lennének programozva, hogy ne vegyék észre, csak időnként kérdezzék, hol a tea.

Douglas Coupland regénye és az ebből készült sorozat ebbe a világba enged betekintést egy elképzelt (és kicsit se áthallásos) kanadai játékfejlesztő cég bájosan diszfunkcionális és bőven szürreális részlegén keresztül. A szereplők, bár fejenként két-két tulajdonsággal leírhatók, zseniálisan működnek együtt, az összjátékukon keresztül pedig megérthetjük, milyen is volt a kétezresekben élni. Magyarul pont olyan couplandesen zeitgeistos az egész, mint ahogy Couplandtől megszoktuk már, csak most kicsivel több társastáncozó kínai maffiózóval, otthon marihuánát termelő családanyával, reklámszínésznek se elégséges családapával, pointyhaired kisfőnökkel, folyamatosan cigarettázó és Sylarül néző macsónak álcázott matekzsenivel, megfelelési kényszerrel küzdő powerjapán csajjal, leszbikus kommunában nevelt és statisztikai átlagosságba menekülő sráccal, stréber, butus, de kedves szőke dizájnerinával, meg főszereplőnkkel, akinek webcomic az élete. Plusz edgy és hip görkorisjátékba utólag beszuszakolt teknőssel.

Szigorúan pult alól, az első részt most itt is meg tudjátok nézni:

Kalandozások Italóniában (NSFW, szóltunk)

“The “love of my life” stared back at me with a face covered in hardened, crusted vomit. Yellow and brown bile matted my hair, chunks were in my eyebrows and ears, my cheek and neck even had pieces of grass stuck in the vomit crust. I looked like some sort of botched special effect. So much for being too good for whores’ sloppy seconds. But the piece de resistance lay on the top of my head, at the edge of the crusted vomit, precariously stuck to my hair, still stuck to the vomit: A small, dry, hardened dog turd.”

Érdekes kérdés, hogy önmagában egy szöveg kiérdemelheti-e az NSFW kategóráit. Ha ilyen létezik, akkor Tucker Max történetei bizonyosan megérdemlik.

A web legsötétebb verméből ástam elő nektek a blogot, Tucker szerint ugyanis az IHB-kategóriájú eseményeket csak nagyban érdemes játszani, a barátait leszámítva az egyéb embereknek legfeljebb két funkciójuk van: meg lehet őket alázni és/vagy dugni. és ami még viccesebb, nem fakeről van szó: a srác konkrétan fölszedte majd többször megalázta az egykori Miss Vermontot is, aminek nyomán még bírósági bizonyítékok is igazolják a létezését.

Gondolom senkit nem lep meg, hogy Tucker jogot végzett.

Tucker leginkább a gonzó gyökerekből táplálkozó kivülállását és nihilizmusát demonstráló kalandjait írja le ellisi realizmussal de sokkal több humorral jól megírt kerek történeteiben.

Enjoy.

A törés után borzalmas, csak 18 éven felüli, nem vizuális típusú olvasók számára szóló részlet következik!

“Kalandozások Italóniában (NSFW, szóltunk)” bővebben

Google Maps élőben, avagy kilátás a 103. emeletről

Kilátás a Sears Tower új erkélyéről

Új featurával bővült a chicagói Sears Tower, amely egy ideig a világ legmagasabb toronyháza megtisztelő címét viselhette: a turisták kedvéért egy, az épület homlokzati síkjából kiugró üvegkalitkát csavaroztak fel a 103. emeleten lévő kilátóba, aminek az alja is üvegből van. Így a bátor vállalkozók 413 méteres magasságból kukucskálhatnak lefelé az alattuk elterülő nagyvárosra.

(A tornyot amúgy hamarosan átnevezik Willis Towerre, mert új tulajdonosa van egy brit biztosítótársaság személyében.)

Mikroszkópot akarok

Hülye dolog ez, hogy az online marketinges tanácsdói munka mellett mikroszkópot keresek, de nem az új, mikrobiológiai üzletágunk felépítése a cél. Sokkal prózaibb a dolog: a nagyobb lányom olyan korú, hogy már kellene neki egy ilyen eszköz.

Persze amilyen maximalista vagyok, nem elég az nekem, hogy bemegyek egy játékboltba, és megveszem az első gagyi “made in dzsunka” dolgot, hanem a neten rá is keresek. És hazudnék, ha meg lennék lepve azon, amit találtam. Tehát akkor ajánlanék itt egy nagyon jó weboldalt mikroszkópokkal, leírásokkal.

bm_yj21

Mert például nekem fogalmam sem volt, hogy nem csak úgy ötlet szerűen van egy meg két nézőkéje a mikroszkópnak, hanem okkal. Az egy nézőkés ugyanis biológiai mikroszkóp, és akor 2000x-es nagyítást is tud!, míg két nézőkés sztereó mikroszkópok csak olyan maximum 60x-os nagyításra jók, cserébe 3d-ben látszanak a dolgok, például a kicsit szétnyomott bogár a lencsén.

Bővebben erre tovább, és akkor ez itt most kicsit a reklám helye is volt, bár fizetni senki nem fizetett érte… »»»

…ember légy…

Koronként és izmusonként is különböző, hogy mit gondolunk az elfogadott erkölcsi normákról. Miközben európai ember számára megadatott az egy anyós, egy feleség, egy házasság intézménye, addig szegény arab sorstársainkat akár négy! anyóssal is verheti Allah, legnagyobb dicsőségére.

Vagy gondoljunk csak az első éjszaka jogára, ami a földesuraknak adatott meg, még kis hazánkban is. Igaz, ennek már jópárszáz éve, dehát ilyen is volt. Mára ebből csak a friss férjekre rótt első éjszaka kötelessége maradt… a hölgyek legnagyobb örömére(?).

A vallások számára igazán fontos az erkölcsiség, hiszen a bűn fogalmát ezzel tudták igazán jól kibővíteni. Hiszen a test bűne, a szex, olyan valami, amit mindenképpen szabályozni kell! Mert ugye, ha az ember örömét leli az egyházon kívül, akkor még esetleg felismeri, hogy nincs is szüksége rá (mármint az egyházra)! A bigott vallásosság pedig fokozottan elítél mindenféle testi örömöt. Lelkük rajta.

Mai fejjel elég nehéz elképzelni, hogy ment ez mondjuk 50 éve. Mit tanítottak akkoriban a papok, mondjuk ha valaki katolikus volt? (Katóóóólikus, ahogy egyesek szeretik mondani.) Mondjuk, lehet, ma is ezt tanítják, de lássuk be, pont az internet idejében nem igazán vesszük őket komolyan. Így aztán különös csemege számomra az a könyv, amit találtam. Címe: Őszinte beszéd fiúkkal

Töltsd le, nézd meg, és okulj belőle! Egy kis kedvcsináló: