est. 1337
Ha van szám, ami legalább annyira közel áll a szívünkhöz, mint a Mario főcímzenéje, akkor az a Portal végén elhangzó Coulton szerzemény, a Still alive. A lenti felvételen az eddig legcukibb verziója a dalnak, a Wisconsin-beli Racine iskolájának gyerkkórusa énekli.
(via Tor.com)
A tegnapi hamisnak bizonyult videó után ma mesélek egy olyat, ami egészen biztosan igaz. A fenti képen szereplő szép férfi Simon Fraser, Lovat tizenötödik lordja, és legendás brit kommandós parancsnok. Az ő vezetésével szállta meg a 1st Special Service Brigade a Sword partszakaszt a partraszállás napján. Hogy a figura nem volt százas, azt semmi sem mutatja jobban, mint hogy zubbonya alatt a családnevével hímzett fehér pulóvert viselt a nagy alkalomra, egy valahonnan leakasztott Winchester karabélyt vitt magával, és dudaszóra indította meg a támadást.
Jól olvastátok, dudaszóra, és ezzel el is értünk a sztori főszereplőjéhez. A történetben ugyanis Lord Lovatnál is nagyobb hős is van, ez pedig Bill Millin. A jó lord ugyanis csak kiadta a parancsot, hogy dudaszóra vonuljanak támadásra az emberek, de Millin volt a duda mögött. A legendárium szerint a közlegényi rangban szolgáló Millin felhívta a parancsnok figyelmét arra, hogy a Honvédelmi Minisztérium betiltotta a csatatéren való dudálást, de Lovat közölte, hogy az az angol minisztérium volt, és mivel ők mindketten skótok, ezért az nem vonatkozik rájuk.
A háború után Millin állítólag beszélt német géppuskásokkal, akik csak azért nem lőtték le, mert egy nyilvánvalóan őrült katonára az ember már mégse nyit tüzet. Nem mindenki volt annyira udvarias, mint a géppuskások, a duda csak négy napot bírt a háborús zónában, most a Dawlish Museumban tekinthető meg a lyukas hangszer.
Bill Millin a napokban halt meg, az Economist közölt róla gyönyörű nekrológot. Onnan tudtam meg én is, hogy a Sword partszakaszon dudaszóra rohamoztak a brit kommandósok.
Állítsák meg a nyomdagépeket, törik a hír: a jövő zsenijeit a bérelj kódert oldalakon lehet utolérni! Erre utal legalábbis az, hogy az egymillió dolláros P-NP probléma megoldására már 300 dollárért lehet találni vállalkozót. Néhány ajánlatnál még azt is eldöntheti a megbízó, hogy PHP-ben, javascriptben vagy mindkettőben kéri a megoldást. Ha a világ, az elektronikus kereskedelem és a titkosítás világát alapjaiban megváltoztató feladat megoldása elég PHP-ben, akkor még alkudni is tudunk. A hülyének is megéri.
Úgy tűnik tisztességesnek, hogy szólunk: a videóban mezítelen férfit lehet látni. Ha nem zavar, katt a továbbra. Continue reading ‘Spongyabob jelmez egy lépésben’
Warren Ellis szubkulturális pápa fedezte fel, hogy valakik gyártanak olyan nyakkendőket is, amik halálosan menőek. A Cyberoptix mintái között megtalálhatóak motorok robbantott ábrái, lemezjátszók, az írógép, kémiai receptek, meg néhány olyan dolog, ami inkább hipster giccs, mint menőség. Összességében még jól jönnek ki. Nézelődjetek.
Lássuk be, vannak márkanevek, amiket nem lehet megszokni és mindig röhejesek maradnak.
Stoppal bárhová el lehet jutni, ezt eddig is tudtuk. Azt viszont nem sejtettük, hogy a szabály akkor is igaz, ha egy embermagas rózsaszín hűtőszekrény az útitársunk. Stefan Gbureck német művész szerencsére bebizonyította, hogy a fridzsider se rontja az ember közlekedési esélyeit, laza öt nap alatt eljutott Münchenből Berlinbe. Az 590 kilométeres utat a Google Maps útvonaltervezője szerint öt és fél óra alatt is le lehet küzdeni, de ugye ahhoz kell saját autó is. Az útról készült igazán remek galériát a Zeit Online-on lehet megnézni.
Az én legjobb stopom vagy az az úr volt, akivel Hajdúistenhátamögöttől Miskolcig végigpolitizáltam az utat egy Mercedeszben, vagy a fél országért felelős területi képviselő srác, aki a cébézésről mesélt vagy száz kilométert, esetleg az a néni, aki felvett annak ellenére, hogy egy húszliteres bográcsot és egy összehajtható ládányi konyhát cipeltünk Sráccal, és nagyon nem voltunk bizalomkeltőek. Köszi nekik ezúttal is.
(via origofoto)
Nem szoktam reklámoktól elájuni - na jó, csak ritkán - de a brazil Maxi Midia retrofuturista webkettes brossúrája annyira jól néz ki, hogy nem tudtam neki ellenállni. A három plakát arra akar rámutatni, hogy a tegnapi reklámok ma már nem jók, de mivel ehhez a tegnapelőtt, az aranykor stílusát használták fel, brutálisan látványosra sikerült.
Mondanom se kell, hogy a képnézegetés után kötelező olvasmány a Gernsback-kontinuum és kötelező néznivaló Bruce McCall előadása.
Reggelre az íróasztalomon legyen!
Tárhelyszolgáltatás, hoszting, domainregisztráció és internetes alkalmazásfejlesztés. Mi is itt lakunk.
Hozzáadott érték