Drágám, a szuperszámítógép összement!

A new york-i NYC Resistor hackerspace egyik tagja Gordon Moore barátunk közreműködésével az utóbbi idők leglelkesítőbb projektjét csinálta meg: a leginkább cserépkályhára hasonlító, beépített paddal felszerelt és bújócskázásra tökéletesen alkalmas Cray-1A szuperszámítógépet egy FPGA-ra építve 1:10 méretarányosan és binárisan kompatibilisen megépítette. Éppen csak eredeti szoftvert nem talált hozzá sehol, de reméljük, hogy a tömegek bölcsessége össze tud vadászni neki egy rendszerlemezt valamelyik hárombetűs kormányszerv raktárának mélyéről, onnan kezdve pedig bulizhatnak, mint 1976-ban.

cray_vs_cray

A pesti hackerspace-es barátaink, a H.A.C.K pedig elkezdhetnek dolgozni azon, hogy kerüljön egy működő URAL-2 a polcomra, csak úgy, a könyveket megtámasztandó, időnként rutinból az Erzsébet-híd statikai számításait újrafuttatandó..

Imádom a dudaszó hangját reggel!

lovat

A tegnapi hamisnak bizonyult videó után ma mesélek egy olyat, ami egészen biztosan igaz. A fenti képen szereplő szép férfi Simon Fraser, Lovat tizenötödik lordja, és legendás brit kommandós parancsnok. Az ő vezetésével szállta meg a 1st Special Service Brigade a Sword partszakaszt a partraszállás napján. Hogy a figura nem volt százas, azt semmi sem mutatja jobban, mint hogy zubbonya alatt a családnevével hímzett fehér pulóvert viselt a nagy alkalomra, egy valahonnan leakasztott Winchester karabélyt vitt magával, és dudaszóra indította meg a támadást.

Jól olvastátok, dudaszóra, és ezzel el is értünk a sztori főszereplőjéhez. A történetben ugyanis Lord Lovatnál is nagyobb hős is van, ez pedig Bill Millin. A jó lord ugyanis csak kiadta a parancsot, hogy dudaszóra vonuljanak támadásra az emberek, de Millin volt a duda mögött. A legendárium szerint a közlegényi rangban szolgáló Millin felhívta a parancsnok figyelmét arra, hogy a Honvédelmi Minisztérium betiltotta a csatatéren való dudálást, de Lovat közölte, hogy az az angol minisztérium volt, és mivel ők mindketten skótok, ezért az nem vonatkozik rájuk.

dday_duda

A háború után Millin állítólag beszélt német géppuskásokkal, akik csak azért nem lőtték le, mert egy nyilvánvalóan őrült katonára az ember már mégse nyit tüzet. Nem mindenki volt annyira udvarias, mint a géppuskások, a duda csak négy napot bírt a háborús zónában, most a Dawlish Museumban tekinthető meg a lyukas hangszer.

Bill Millin a napokban halt meg, az Economist közölt róla gyönyörű nekrológot. Onnan tudtam meg én is, hogy a Sword partszakaszon dudaszóra rohamoztak a brit kommandósok.

A világ, bagóért

Állítsák meg a nyomdagépeket, törik a hír: a jövő zsenijeit a bérelj kódert oldalakon lehet utolérni! Erre utal legalábbis az, hogy az egymillió dolláros P-NP probléma megoldására már 300 dollárért lehet találni vállalkozót. Néhány ajánlatnál még azt is eldöntheti a megbízó, hogy PHP-ben, javascriptben vagy mindkettőben kéri a megoldást. Ha a világ, az elektronikus kereskedelem és a titkosítás világát alapjaiban megváltoztató feladat megoldása elég PHP-ben, akkor még alkudni is tudunk. A hülyének is megéri.

Szojuzos, apollós nyakkendő

aaa

Warren Ellis szubkulturális pápa fedezte fel, hogy valakik gyártanak olyan nyakkendőket is, amik halálosan menőek. A Cyberoptix mintái között megtalálhatóak motorok robbantott ábrái, lemezjátszók, az írógép, kémiai receptek, meg néhány olyan dolog, ami inkább hipster giccs, mint menőség. Összességében még jól jönnek ki. Nézelődjetek.

A világ legcukibb ágyúja

Egy légpuskánál jóval veszélyesebbnek tűnik a gyűszűnyinél is kevesebb lőport használó, vidám pukkanással elsülő asztali ágyú. Do not try this at home-kategória, bár természetesen szeretnék egyet. A kevésbé látványos egyes számú videóban megtekinthető a töltése is.

Én és a hűtőm Berlinbe mennénk

hutto

Stoppal bárhová el lehet jutni, ezt eddig is tudtuk. Azt viszont nem sejtettük, hogy a szabály akkor is igaz, ha egy embermagas rózsaszín hűtőszekrény az útitársunk. Stefan Gbureck német művész szerencsére bebizonyította, hogy a fridzsider se rontja az ember közlekedési esélyeit, laza öt nap alatt eljutott Münchenből Berlinbe. Az 590 kilométeres utat a Google Maps útvonaltervezője szerint öt és fél óra alatt is le lehet küzdeni, de ugye ahhoz kell saját autó is. Az útról készült igazán remek galériát a Zeit Online-on lehet megnézni.

Az én legjobb stopom vagy az az úr volt, akivel Hajdúistenhátamögöttől Miskolcig végigpolitizáltam az utat egy Mercedeszben, vagy a fél országért felelős területi képviselő srác, aki a cébézésről mesélt vagy száz kilométert, esetleg az a néni, aki felvett annak ellenére, hogy egy húszliteres bográcsot és egy összehajtható ládányi konyhát cipeltünk Sráccal, és nagyon nem voltunk bizalomkeltőek. Köszi nekik ezúttal is.

(via origofoto)

A sosevolt jövő szolgáltatásai

Nem szoktam reklámoktól elájuni – na jó, csak ritkán – de a brazil Maxi Midia retrofuturista webkettes brossúrája annyira jól néz ki, hogy nem tudtam neki ellenállni. A három plakát arra akar rámutatni, hogy a tegnapi reklámok ma már nem jók, de mivel ehhez a tegnapelőtt, az aranykor stílusát használták fel, brutálisan látványosra sikerült.

facse_500 skype_500 youtube_500

Mondanom se kell, hogy a képnézegetés után kötelező olvasmány a Gernsback-kontinuum és kötelező néznivaló Bruce McCall előadása.