Webcomic az élet. Ráadásul nem is a pálcikafigurás, sokkal inkább a bemangásult fajtából. Egy napunk bőven befér négy panel közé, kanapéstul, injoke feliratos pólóstul, matricázott laptopostul, pizzacsücsköstül és zaccsoskávéstul úgy, hogy a végére még egy csattanó is jut. Legófigurák a hőseink. Végtelenségig stilizáltak és tulajdonképpen teljesen generikusak. Bájosan kiszámíthatóak, s ugyanúgy nem vennék észre, ha kicserélnék az agyukat egy gépre, mint mi, mert ugyanúgy be lennének programozva, hogy ne vegyék észre, csak időnként kérdezzék, hol a tea.
Douglas Coupland regénye és az ebből készült sorozat ebbe a világba enged betekintést egy elképzelt (és kicsit se áthallásos) kanadai játékfejlesztő cég bájosan diszfunkcionális és bőven szürreális részlegén keresztül. A szereplők, bár fejenként két-két tulajdonsággal leírhatók, zseniálisan működnek együtt, az összjátékukon keresztül pedig megérthetjük, milyen is volt a kétezresekben élni. Magyarul pont olyan couplandesen zeitgeistos az egész, mint ahogy Couplandtől megszoktuk már, csak most kicsivel több társastáncozó kínai maffiózóval, otthon marihuánát termelő családanyával, reklámszínésznek se elégséges családapával, pointyhaired kisfőnökkel, folyamatosan cigarettázó és Sylarül néző macsónak álcázott matekzsenivel, megfelelési kényszerrel küzdő powerjapán csajjal, leszbikus kommunában nevelt és statisztikai átlagosságba menekülő sráccal, stréber, butus, de kedves szőke dizájnerinával, meg főszereplőnkkel, akinek webcomic az élete. Plusz edgy és hip görkorisjátékba utólag beszuszakolt teknőssel.
Szigorúan pult alól, az első részt most itt is meg tudjátok nézni:
Elküldés
Hozzászólás 
Hozzászólás RSS
Trackback Address
1 Response to “jPod”