Semmi sem karneválabb, mint a furryk. A mozgalom bemutatására szerencsére sikerült felkérnünk a téma szakértőjét, neo_21670 cimboránkat, kezdhetitek a füleiteket hegyezni, már ha alapból nem úgy áll.

A furryt definiálni, megfogni, keretek közé zárni körülbelül annyira lehetséges, mint mondjuk az animéseket és a LARPosokat együtt. Szedj össze egy társaságnyi interneten felnőtt 18-30 év közötti, a világra és az elvont dolgokra nyitott fiatalt, szórd meg az egészet a köréjük csapódó, a nyitottságot élvező és néha kihasználó sleppel - ez ennek a szubkultúrának az ideális táptalaja.

Szűkebb értelemben az ‘70-es években jelent meg a “furry fandom”, mint kifejezés; tágabb értelemben az irányzat köré csoportosulók legalább olyan rég - ha nem régebb - óta “köztünk élnek”, mint a kokainfogyasztók - még azt is megkockáztatom, hogy az antropomorf ábrázolás és a kokacserje abuzálása nagyjából hasonló történelemmel bír: alább száraz történelemóra következik.

Magyar furry és az embergyerek

Az állati vonásokkal - külsővel kiegészített emberalakok már az ős-közösségekben megjelentek, s a különféle “ősi” vallások sámánjaiként, spirit guide-jaiként vagy épp a görög többistenhitben és az egyiptomi mitológiában játszottak ilyen vagy olyan formában aktív szerepet. Az egyes kultúrák jellemzően az adott állatban megfigyelt előnyös tulajdonságok megszerzését várták az új forma felöltésétől. Az európai vallási kultúra fejlődése azonban gyorsan megváltoztatta ezt a szokást és hosszú időn keresztül legfeljebb a tanmesékben jelentek meg, oktató szerepben. A beszélő állatfigurák sorsában az 1930 körüli rajzfilmek hoztak változást, ahol először is Mickey játszotta el a kísérleti egér szerepét, majd szépen sorban beszivárogtak a köztudatba. Ezek a figurák és kitalálóik egy teljesen más eszközkészletet adtak a karakterkomikum és a stilizált erőszak ábrázolásának, s - a furry fandom szempontjából - valószínűleg forradalmi jelentősségűek.

Ahogy felnőtt ezeken a karakteren az első generáció, úgy jelentek meg azok, akik nem pusztán elfogadták ezt a stílust, de nyíltan rajonganak is érte. 1980-ban hangzott el először a “furry fandom” kifejezés, az első dokumentált furry összejövetel pedig 1987-ben történt. A szubkultúra igazi felvirágzását az internet hozta el: 1990-ben megjelent az alt.fan.furry newsgroup, majd egyre másra az amatőr és félamatőr honlapok, valamint az online szerepjáték lehetőségek (köztük a legismertebb a MUCK).

Nyugatabbra is őshonosak

A szárazanyag után jöjjön valami szaftosabb is: kik a furryk. Az ismertebb szubkultúrák leglazábbika, a közösség egyetlen közös rajongási pontját az “anthro” állatfigurák képezik. A társaság két legaktívabb részét a rajzosok és a fursuiterek - utóbbiak a beöltözős alakok, akik állatmaskarába bújva járnak mindenféle találkozókra. Hazánkban nem jellemzőek a fursuiterek, egyrészt mivel az öltözék igen drága, és nagy kézügyességet igényel (ma már visszaszoruló ismeretek, mint például a varrás) vagy kézügyesség híján még több pénzt. Egyes rajongók számára a rajzolás egyfajta kapcsolatépítő elem, mások számára egyfajta megélhetési forrás, különösen külföldön.

A furry találkozók méretüket tekintve az egy napos, tíz fős összeröffenéstől kezdve a több száz vagy akár több ezer főt egy héten keresztül szórakoztató con-ig terjednek. A program a szimpla teázóbeli beszélgetéstől a rajzversenyeken és rajzáruláson keresztül a több száz fős beöltözött táncversenyig is fajulhat. Ahogy nő az időtartam úgy vonzzák magukra a résztvevők a kívülállók figyelmét - s amikor egy hotel több száz jelmezbe bújt “komoly felnőttel” van tele, a bámészkodók talán joggal néznek furcsán rájuk. Ahogy mindenütt, ebben a szubkultúrában is jelen vannak a szélsőséges rajongók, a különcök meg a simán hülyék. Ennek köszönhetően, mivel maga a fandom nem mutat fel jelentős pozitív tulajdonságot (noha van ellenpélda), továbbá rengeteg, jórészt eltúlzott kritika kapcsolódik hozzá, a fandom megítélése nem éppen pozitív.

Furryk és klingonok egymás ellen

A hazai közösség létszámát tekintve nagyjából 100 aktív vagy kevésbé aktív tagot számlál, a havonta - másfél havonta megrendezett összejöveteleken pedig általában 30 fő körüli a létszám. A külföldi fandom extremitásai - talán szerencsére - itthonra még nem gyűrkőztek be, így kis szerencsével egy itthoni furmeetet nehéz megkülönböztetni egy teljesen véletlenszerű fórumtalálkozótól. Az egyetlen árulkodó jel talán az átlagosnál több rajztábla köré csoportosuló fiatal lehet. Mivel a fandom alapvetően rendkívül toleráns és barátságos alap szellemiségre épül, a kezdők is szívesen előhozakodnak hobbijaikkal, sokak számára jelent ideális fejlődési alappontot a közösség többi tagja.

Ki miért csinálja? Nehéz választ találni. Egyesek szerepjátékként élik meg, mások életstílusként, sokaknak egyfajta menekülés a gyorsuló, elgépiesedő világ elől - ha csak egy-egy tali néhány órájára is, de több, jobb - esetleg egyszerűen csak őszintébbek lehetnek, mint amit egyébként a társadalom “elvárna”.

Kapcsolódó bejegyzések

• Álljunk meg egy szlengre
• Csonttörő harács, örvendek
• Szimat Szörény szimatol
• Tematikus hét: Karnevál!
• Majdnem Batmobil 54 millióért