Igazából egy csomó mindenről lehetne rizsázni a lenti videó kapcsán, kezdve a japán kardok milliónyi rétegével meg a tökéletes kovácsmunkával, de nem változtat azon a tényen, hogy a fickó egy 130 kilométer/órával repülő baseball-labdát vág szét.

Csak remélni tudom, hogy párszáz kilométerrel arrébb a mi showműsorainkból kiragadott részeken röhögnek az emberek. Bár azok többnyire nyelvileg erősek, ugye Maónika.

Eszméletlenül régen nem istenítettem már olyan terméket, ami az egyik végén csíp, a másikon szúr, a harmadikon meg vág, pedig hát egyetlen jól felszerelt táskából sem hiányozhat az ilyesmi. A feketében és szürkében kapható CRKT Zilla-tool például azoknak lehet jó választás, akiknek nincs benne a napi menetrendjében a T-72-esek utolsó csavarig való szétszedése¹, de azért nem merészkednének szerszám nélkül a városi dzsungelbe. Van például benne bitfoglalat, egy maréknyi szerszámbittel bármilyen csavarhúzóvá alakítható a Zilla. Ha minden igaz, ráadásul ez a normál foglalat, nem a megnyomorított Leatherman-féle, amit a Skeletoolra is raktak, és amihez egy vagyon a pótlás.

A CRKT szerszámot a hidegfem.eu-n - sekutyámsemacskám - leltem valami egészen potom kilencezer forintért, és azóta rág a fene, hogy meg kéne nézni élőben is. Az alternatívát keresőknek a Késportál írt egy remek sorozatot a multiszerszámokról. Csak a harmadik, a fogók evolúciójáról szóló részt linkelem ide, bízom benne, megtaláljátok a többit.

Nem volt ám mindig akkora káosz mint, most, hogy esetenként még valódi irániak is megszólalnak az #iranelection címke alatt a Twitteren. Valamivel több mint fél századdal, egy maréknyi háborúval, a tévézéssel és az internettel ezelőtt például remekül lehetett irányítani azt, hogy mégis mit illik gondolni az aktuális csörtéről.

A brit világháborús propaganda számomra legmeglepőbb plakátjai a Careless talk costs lives szlogen köré szerveződő sorozatban találhatóak. A képek arra figyelmeztetik a katonát, hogy a sejtelmesen mosolygó, Mata Hari eszével megáldott német kémnők előtt ne beszéljen. Illetve ha már nem beszél a jó nőknek, akkor ki lehet hagyni a családot is. Tegyük hozzá, az amerikaiaknak is volt hasonló üzenetet hordozó plakátja, ott úgy hangzott a szlogen: “loose lips might sink ships”. Voltak olyan plakátok is, amik a fontos infók elpofázásának következményeit mutatták be plasztikusan, elsüllyedt hajók képeivel. Nem mindegyik titoktartásra intő kép volt ennyire vaskos, Fougasse plakátjai például sokkal letisztultabbak és finomak.

Emellett figyelmeztették az embereket a gázmaszkok hordásának fontosságára, arra, hogy ne utazgassanak feleslegesen, és hogy a puskákhoz vas kell. Nem linkelgetném tovább, a remek WW2Poster blogon és annak egy képtárában megtaláljátok őket, és elvben az Imperial War Museum honlapján is van valahol egy többezres gyűtjemény.

A sztorinak természetesen van amerikai oldala is. War Posters keresőszóra már a Flickr is egész seregnyi képet dob ki. A Boston Public Library gyűjteménye például jó kiindulási pont, annál is inkább, mert az első plakátja arra figyelmeztet, hogy a könyvtári könyvért nem kell fizetni, ami takarékos dolog. Igaz ez még nem annyira háborús támogató plakát, hanem könyvtári propaganda 1918-ból. Később aztán itt is előjönnek a rakd el a fáradt olajat bombának jellegű lövészárok-horváthilonka jellegű tippek.

Ja, és azt mondtam már, hogy a háborús erőfeszítést jelentősen hátráltatják a szifiliszes katonák, ezért erre is figyelmeztették a jónépet.

További galériák

• WWII Posters
• World War II Posters - néháy különösen súlyos darabbal