Minden idők egyik legfurább politikai vitája a 90-es évek elején lezajlott csehszlovák kötőjel-háború. A szituáció egyszerű: a rendszerváltás után a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak új név kellett. Egyszerű lett volna, ha (Václav Havel javaslatára) egyszerűen elhagyják a “Szocialista” szócskát, de a két országrész viszonya a szövetségi köztársaságon belül már akkor sem volt felhőtlen. A szlovák politikusok ragaszkodtak hozzá, hogy a két fél egyenlőségét jelzendő legyen egy kötőjel a névben, azaz legyen “Cseh-szlovákia”.

Ez persze mindenféle belvitát szült, de a megoldás ennél még érdekesebb lett: az országot 1990. március 29-től csehül “Československá federativní republika”-nak hívták, szloválkul pedig “Česko-slovenská federatívna republika”-nak. (Itt kell megjegyeznem, hogy cseh és a szlovák nyelvben ezen a téren nincs eltérés.)

Persze ez se volt megfelelő. 1990. április 20-án az ország nevét ismét megváltoztatták: “Cseh és Szlovák Föderális Köztársaság” lett. Fontos megjegyezni, hogy a szokással ellentétben minden szót nagy betűvel írtak. Ezzel (hosszú vita után) azt a problémát küszöbölték ki, hogy a “Szlovák” szót kisbetűvel vagy nagybetűvel írják.

A téma csúcspontja persze az a többnapos vita volt, ami a kötőjel formájáról döntött. A szlovákok nagykötőjelet szerettek volna, a csehek ragaszkodtak a sima kötőjelhez. A vita oka, hogy a nagykötőjelet a legtöbb nyelv általában tulajdonnevek kapcsolatánál használja (“Angol-magyar szótár”), míg a kötőjelet mellérendelt szerkezeteknél (“egy-két”).

Az elvi vita tehát érdekes és fontos. Főleg, hogy a csehek nem nagyon használják a gyakorlatban a nagykötőjelet, míg a szlovákoknál a “spojovník” és a “pomlčka” nagyon is különálló dolgok.

A vita persze nem felelős Csehszlovákia 92-es felbomlásáért, de jól jellemezte a két országrészt közti kapcsolatot.

Kiegészítő olvasmánynak feltétlenül ajánljuk a Korrektor blog Nagykötőjel-kiskötőjel biszbaszok írását kötőjel témában.