Az ezerkilencszázas évek elején, amikor a férfiak még férfiak voltak, amikor még haladó dolognak számított automobilt vezetni, és amikor még az úriemberek kínosan ügyeltek a jó hírnevükre, élt egy Edward Hugh Hebern nevű ember. Edward az ajánlatosnál kicsit kevéssé ügyelt arra a bizonyos hírnévre, így történhetett, hogy 1908-ban egy ló ellopása miatt hűvösre tették. A börtönben volt ideje a titkosítás mikéntjén és hogyanján gondolkodni, a legenda szerint ekkor született meg benne az ötlet, hogy írógépre hajazó titkosító masinát kéne építeni.
Az elmélyült gondolkozásból született meg a fenti gyönyörű - A minta a készülék házán! Már ezért megérte írni róla. - masina 1917-ben. Hebern alapvetően a hadseregnek és a haditengerészetnek akarta eladni, de pechjére a kriptográfia akkoriban még nem számított stratégiai fontosságúnak. A közhangulatot legjobban Henry Stimson kétszeres amerikai hadügyminiszter gyakorta citált mondata jellemzi:
Úriemberek nem olvassák el egymás leveleit.
Na ugyanő volt az, aki nem rendelt nagyobb adagot Hebern - egyébként törhető, de tökéletesíthető - gépéből, sőt feloszlatta az amerikai fekete szoba nevet viselő kriptográfus hivatalt is. A gépből a Kódkönyv szerint tizenkettőt adtak el, a részvényesek 1926-ban beperelték Hebernt, akit annak rendje és módja szerint el is ítéltek.
A németeknél közben már futószalagon folyt Arthur Scherbius háromtárcsás titkosítógépének, az Enigmának a gyártása, amin angol keresztrejtvény-bajnokok, matematikusok és sakk-nagymesterek majd annyit fogják törni a fejüket.
- Olvasnivalót ajánlok otthon: Kódkönyv
- A Hebern berendezés a wikipédián, onnan nyúltuk a képet is
Elküldés
Hozzászólás 
Hozzászólás RSS
Trackback Address
0 Responses to “Aranyosan csillogó titkok”