Ez itt fent a Hold, a Luna-3 orosz szonda fotózta 1959 telén. A vasban egy 200 milliméteres és egy 500 milliméteres teleobjektív (kezdő fényerő 5,6 és 9,5) tette a dolgát. A kisebb be tudta fogni a teljes Holdat, a nagyobb pedig a részletes képeket szállította. Az expozíció után a filmet előhívta a szonda, fixálta, lemosta, szárította. A filmet ezután egy katódsugárcsővel átvilágították, a másik oldalon egy fotoelektron-sokszorozó vette és erősítette fel a kapott jelet. Az ilyen módon bedigitalizált fényképet lassú letapogatású képtovábbítással, speciális, rádióhullámokon továbbított “tévéképek” formájában leküldte a földre. A képek csak ezen az úton jutottak el a Földre, a szonda 1960 közepén a légkörbe belépve megsemmisült, ahogy azt tervezték is.
Fél napja nézem a vonatkozó wikipédia szócikket és nem értem. Szkenner. 1959-ben. A Hold túlfelén.
Elküldés
Hozzászólás 
Hozzászólás RSS
Trackback Address
Ráadásul automata. Minden. Nem volt senki, aki nyomja a gombot! Vajon mennyi dolog van még, amiről nem tudunk és nem is fogjuk megtudni, hogy akkoriban már volt??
Akkoriban a rádióamatőrködés sok olyasmivel szolgált, ami előremutató volt az “átvitel-tudomány” gyakorlati alkalmazával. Pl. SSTV. -> http://www.darc.de/distrikte/g/T_ATV/sstv-history.htm
Automata előhívók pedig voltak már akkoriban.
Mert a fenti cucc szkenner + adó része gyakorlatilag egy SSTV adó volt.
Persze ez semmit sem von le a dolog értékéből, sőt. Istenkirályság volt integrálni a dolgot, űrállóvá tenni, és megköröztetni odafönt… Akkoriban még haladt a dolog NAAAGY léptekkel.