Régi fényed lekopott már

Az idült nyolcvanas években volt pár olyan zene, amiért meg tudtam őrülni. Ezek persze jellemzően olyanok valtak, amitől mások meg tudtak őrülni. A teljesség igénye nélkül volt ebben A.E. Bizottság, URH, CPG, Európa Kiadó, VHK, PUF és már szenilis vagyok, de voltak mások is.

Namármost. A VHK mindig kicsit más volt. Nemcsak azért, mert náluk a zenék szövege, mint olyan, más dimenzióban mozgott (és akkor most nagyon szolíd voltam), és nemcsak azért, mert egy fél kutatóintézet játszott a bandában (csillagász, fizikus), hanem mert volt benne valami igazi mélyről jövő vadság.

Olyan állatias.

És Grandpierre Attila nagyon jó front arc volt ehhez, ráadásul a sámánisztikus zenéjük mélyen beintett a komcsiknak és az egyháznak is. Jó volt, szerettük, hallgattuk.

Aztán jött a káosz-évtized, a kilencvenes évek, és a VHK Grandpierre nélkül folytatta. (Hogy? Mi? GA nélkül is VHK a VHK? Sose értettem.)

Ezt követően számomra hosszú méla csend. És most akkor jön ez:

A Szeri Zenei Napok rendezvényei május 31-én, szombaton délelőtt kezdődnek a Madárdal Zenekar koncertével. A zenei napok keretében lesz tekerőzenekari, dzsessz és a „Vágtázó Csodaszarvasnak” köszönhetően őserejű világzene is. A hagyományteremtő szándékkal megvalósuló Szeri Zenei Napok június 1-jén szombaton, 15 órakor a Kaláka koncertjével zárul.

Ezzel a képpel zárom is döbbent soraimat:

Otto Rahn, a náci Indiana Jones

A szenzációs címért én kérek elnézést, a képen szereplő úr nem volt véresszájú tömeggyilkos, valószínűleg még a lovaglónadrág sem állt rajta jól. Ehelyett archeológusként a Szent Grál megszállotja volt, aki jó ötletnek tartotta a kelyhet a Parszifál alapján megtalálni.

Rahn 1933-ban írt egy könyvet az albigens mozgalomról, feltételezve, hogy ezek a szerencsétlen kiirtott eretnekeknek tudomásuk volt a Grál hollétéről. A könyv által lenyűgözött Himmler megkereste a szerzőt, ígért neki fűt és fát, aminek hatására ő eladta lelkét, belépett az SS-be, és további könyvekben spekulált a kehely hollétéről. 1939-re megjárta őrként Dachaut, rájött, hogy mibe tenyerelt bele, meg hogy “az árja nem járja”, úgyhogy kilépett az SS-ből, és az ennek alkalmával felkínált lehetősséggel élve öngyilkos lett.

Leegyszerűsítve ennyi. A Telegraph pár nappal ezelőtti cikke még megemlíti, hogy Rahn egyébként zsidó származású volt és meleg, de ez szinte már csak hab a torára. A sztori inkább az ostor és kalap nélküli fantasztáról szól, aki egy alternatív jelenben a mozivászonról mosolyog a nézőre.

A történet kevésbé náci-romantikus háttere Benedek tollából

A mai értelemben vett nemzeti identitást a 19.-20. századig az egyes uralkodó családok képviselték. Ezek hatalomból kiszorulásával ezen szerepüket elsősorban a különböző legendák és mítoszok vehették át.

Ezek a legendák azonban a náci gondolkodásban kissé problémásak voltak, hiszen a germán hősök jellemzően “helyiek” voltak, míg a hatalmon lévők globálisan gondolkodtak. Maradtak tehát nagyobb, ismertebb germán mondakörök (és az érthető okokból nem preferált egyházi figurák). Ezek legtöbbje azonban Európa szívében játszódott, voltak bennük jók és rosszak, de a szereplők mindegyike helyi volt… nem nagyon lehetett nemzeti öntudatot vagy harcokat találni bennük.

Az Arthur legenda azonban eltért ettől; története elsősorban egy faji/nemzeti alapú háborút és árja hősöket ír le. A mondakör történelmi hátterének felderítése tehát rendkívül fontos volt a náci ideológia történelmi igazolásának szempontjából.

Márpedig a legendakör ilyen kutatásának legismertebb figurája Otto Rahn volt… nem véletlen, hogy a náci vezetés szerette volna a soraiban látni. Rahn így fura helyzetbe került… a lehetőség csábító, mivel egyrészt munkásságát végre elismerik, másrészt anyagilag támogatják. Ez óriási lehetőség számára, viszont a lelke mélyén tudós ember volt… nem szerette ha befolyásolják. Így elég lehetetlen helyzetbe került.

Hello Kitty tetoválások

Az alábbiakhoz azt hiszem különösebb hozzáfűznivaló nem szükséges. (Csak a hatás fokozása érdekében jegyzem meg, hogy a vörös vonalas dolgok nem sima tetkók… azoknál bevagdossák a bőrt úgy, hogy végleges heg keletkezzen.)

(a képeket a Hello Kitty Hellről válogattuk)

Hello Kitty két keréken

Hello Kitty biciklikerékTudjuk, hogy a vad dzsungelharcos biciklis külső néha érző szívet takar. Nekik ajánljuk a következő különleges Hello Kitty mintás kerékpárgumit.

Minden gyermek gyermeklelkű, vagy hellokitty-fetisiszta álma egy ilyen, ami mókás nyomot hagy. Egy kis festékkel és földre terített vászonnal posztmodern műalkotás is készíthető vele. Öröm az egész családnak.

Abba igyekszünk nem belegondolni, hogy egy ilyen gumi tulajdonosa ugyanakkor gondolhatja azt is, hogy kis hellokittyken hajt át minden tekerésnél. Az állatja.

Hello Kitty Kokó

Az alábbi kép azt hiszem önmagában megállja a helyét. Az 1,2 tonna drogot amúgy idén áprilisban foglalta le a rendőrség Guatemalában. Figyeljük meg milyen jól áll Kittynek a helyi militáns ellenállás egyenruhája… hát nem cuki?

Hello Kitty Kokain

(fotó: Reuters via One Inch Punch)

Hello Kitty fegyverek

Hello Kitty a cicalány a világ legtöbb helyén a békés rózsaszín cukiság szimbóluma. Ez persze nem gátolja meg az elborult fanatikusokat — meg azokat akik ezt jó viccnek érzik — hogy ezzel ne éljenek vissza. Így találtunk rá erre az egyedi, kézzel festett Hello Kitty puskára.

Hello Kitty katonai puska

De ha már a jó katonának van puskája, kell egy hozzá passzoló járgány is… Ez a rózsaszín csapatszállító szerintünk pont megfelel erre a célra.

Hello Kitty harckocsi

Ezzel a bejegyzéssel kezdjük el az első hivatalos Hello Kitty hetet itt a Miafenén. Kérjük idős vagy szívbeteg olvasóinkat, hogy ezen a héten ne olvassanak minket! Ez a hét nálunk a Hello Kittys tetkókról, fegyverekről, extrém ruhadarabokról, kütyükről és szexuális segédeszközökről fog szólni… csak erős idegzetűeknek!

(A hét legtöbb posztját a témában kihagyhatatlan és megkerülhetetlen Hello Kitty Hell blogról lopjuk… vigyázat addiktív! mi szóltunk.)

A legextrémebb konferenciaszínhely

Nem holmi kávézgatás és cigizgetés zajlik az Amundsen jégtörőn, hanem az Inuit Sarkköri Konferencia, amelyen a globális felmelegedés hatásairól, és az ezáltal veszélybe került ottani kultúrák problémáival foglalkoznak alaszkai, orosz, kanadai és grönlandi résztvevők.

Olyasmivel, amiről a Natgeó is írt:

„Csaknem 1.200 szót ismerek a rénszarvasra, kor, nem, szín, agancs alapján osztályozzuk őket” – nyilatkozta egy számi állattartó Észak Norvégiából a Reutersnek. „A jávorszarvasra csak egy szavunk van, a ’sarwa’, de ez az állat sok száminak olyan szokatlan, hogy inkább a norvég ’elg’ szót használjuk rá. Gyerekkoromban a jávorszarvas ritkasága miatt szinte mitikus állat volt számunkra.”

(National Geographic: Nyelvújítókat keres az Északi-sarkvidék)

És ezzel a bejegyzéssel zárul a miafene.hu nemhivatalos Matrózok, hajók, kapitányok hete, mert ha még egy hajót bepostolok, megölnek a többiek. Dékány András legyen veletek.